Griffmadár

Kristályhegy fészekből elreppent a Griffmadár

Hangmoraj áttörte az univerzum csendtöredékét,
Szívbarlangomra szüntelen szitáló harmatár,
Csendesíti anyatigris fájdalmának zörrenését,

Szárnycsapásaidra szétterül repkedő emlékem,
Eget verő villámok hangját áttörte születésed,
Ősfonálból emberré fejlődtél, síró Kerecsenem,
Teli torokból szárnyra kelt világra jöveteled,

Mikor még kicsiny fiókám voltál csak reptettelek,
Hosszabb távolságra soha nem engedtelek,
Védőszárnyaim alatt lassan tanítottalak szállni,
Később átélted milyen csillagmiriád szárnyalni,

Ahogyan repültek felettünk a madárfelhők,
Úgy szálltak tova az önfeledt gyermekévek,
Szárnytávolságod feszesebb, hívnak álomsellők,
Vad szíved szelídül langyos szellő muzsikál éjnek,

Táltos szabadságszeled ég és föld között vágtat,
Méltóságos Tűzmadár áttetsző fényed sugároztad,
Futóid homokdűnéi viharzó porfelleggé váltak,
Tenger felszínén suhanásod fellebegő lánglobogó,

Ősz ködölt hegyről vezényeltek Kárókatonák,
Kisfiús regédben sokszor csatáztak játékkatonák,
Oroszlán ösztönömmel békéért harcolok, féltelek,
Jegyezd meg Fiam! Kristályhegyen mindig megvédenek!