Szívfalamba zárt magány (átírt változat)

Gesztenyék kopogásával szférámba törtél!
Már megint itt vagy? Hívatlan vendég!
Szívtégláim közzé szorosan bepréselődtél!
Nem akartalak! Asztalomnál helyet foglaltak nemrég!
 
Összetört bennem végleg ez a nyár!
Szívem csupán beékelt fájdalmat érintő idegpár!
Megcsaltál! Hirtelen jött hevesen lobogó verőfény...
Azóta hűvös a reggelem nappalom is vérszegény
 
Ez a nyár kiölte szívemből a Napsugár melegét!
Hasogat a csend! Kiszárítja energiám velejét!
Dobogtat szívfalamon a magány! Kitörni készül talán?
Kellesz nekem fényár! Lúdbőrzök életem alkonyatán.
 
Szerelmes volt belém a hódító nyár? Vagy csak játszott csupán?
Gyümölcsei mézét, oly sokszor éreztem számon buján
Kívántam a mustos szerelem nedűjét kortyolgatni!
Élveztem perzselődésünk! Éheztelek pátyolgatni!
 
Bohém álom volt csupán nekem ez a nyár azt hiszem!
Elhittem, hogy a boldogság nekem is jár, ha őrizem
Nőiességem virágait mohón falták a tiszafák
Cserfességem őszi sértődések elnémították!
 
Uralma alá vont engem váratlanul ez a nyár!
Marionett voltam, kiben hamar felépült a légvár
Csókoltál, becéztél kellemes volt ez a dorombolás
Majd, mint egy rosszalkodó bábhoz szólt a dorgálás!
 
Mozaikjaim visszhangosan csörrentek ezen a nyáron!
Csatát veszített eszelősségem robbant aurámon!
Rohantam a távolba hegyeket másztam! Vadásztalak!
Szeltem Tiszát, dúltam Dunát suhanó fákban láttalak!
 
Megadom magam ezen a nyáron gyarmatod leszek!
Hiszek a csodákban szívem tombolja: Nem Feledlek!
Üres szívkamrám érzem aortapumpáidban pulzál
Teliholdkor ösvényt vágok, hisz szerelmed ott bujkál...
 
Lapulsz színes őszben! Rejtőzöl előlem észrevétlen!
Ha összeégne szemünk szökkenne őzikém szemérmesen
Dívás színteremről lelépve mellékszereplővé váltam
Hódítasz Múzsákat! Én meg emlékünkkel bőrig áztam!

Hamisságod álcázod zsákmányejtésed trófeáján
Szétcsúszott lakatunkra omlott az Appenninek
Te csak élj önfeláldozón, S ne mondd el seninek,
hogy hideg rázza testem életem túloldalán!