Napsugár blogja
Apu tudom
Hol az otthonunk
Hol bölcsőm ringatták ott az otthonom,
Ez az a hon, ahol meg kell halnom,
Sodorhat sorsom más földre,
De szívem hazahúz örökre,
Itt szól tisztán a folyó csobogása,
Otthon a legszebb a vízesés zuhogása,
Falusi tornácos házak, nagy eperfával,
Virágládák tele színes muskátlival,
Templomtorony messziről látható,
Vasárnaponként ott szentmise hallható,
Megnyugszik a szentélyben lelkem,
Isten vezet bizakodónak kell lennem,
"Visszavágás vagy visszavágyás,
Valami, mi kegyetlenül mindig fáj",
Szívem összeszorul idegen tájon,
Két szemem könnyes folyton hazavágyom.
Idézet: Gyarmati Rozi: Otthon című verséből való.
Otthonunk, álmunk
Tavasz után
„Adjatok nekem is egy víg
Nótát szívemnek amíg
hallom a madarak csicsergését
újra élek, s kérek „Kikeletet óh egek”
Kinyílt a gesztenyefa fehér virága,
Üde kikeletre nyitott lelkem világa,
Régi szép ifjúságom csivitelő emlék,
Bárcsak még egyszer fiatal lennék,
Szállnék szabadon azúrkék horizonton,
Szívem lezárt csonthéjas burkát kibontom,
Vidám, pezsgős éveim gyorsan elrepültek,
Hajamban ezüstfényű fürtök vegyültek,
Csak a lelkem piros pipacs nem öregszik,
Mindig csintalan vidámságra törekszik,
Bár lehet mostoha volt hozzám az élet,
Ha bennem tavasz zsong az sokáig éltet.
Idézet: Dukai Takács Judit: Tavaszi gondolat