Napsugár blogja

Úlök a nagy sziklakőnek peremén,
Árván, magányosan esös tavasz estén,
Hajamat zúgó szél cibálja,
Szívemet zúzza, összezilálja,

Apu, anyu hol vagytok? Merre jártok?
Rám többé nem vigyáztok!
Alattam a mély tenger moraj,
Csapkodó, haragos hullámrobaj.

Fekete felhőkön sehol egy fényjel,
Félek a szakadék lehúz az éjjel!
Védelem, óvókar, féltő ölelés,
Nyugalmat adna szülöi törődés.

"A legszomorúbb nyitott szemmel,"
Sötétben eggyéválni a rút szellemmel,
"Belebámulni a vak éjbe,"
S beleordítani a vad szélbe.

Idézet: Lányi Sarolta: Aki el nem alszik

Tavasz jön és nyílnak már?
Te is látod, csoda vár?
Stólában sok, tiszta hóvirág,
Jelzik kizöldül a téli világ,

Lila ibolyáknak szórjuk illatát?
Érzed üde harmatát?
Friss lesz a természet,
Fény szórja a színeket,

Ugye hamar észrevetted?
Örömöm van, azt szereted?
Fürgén fut a nyuszik lába,
Csibék mennek tavaszbálba,

Minden élénk, eleven,
Virág pattan rügyeken,
„Madárhangon kiálts rá,
Attól szalad világgá”.

Idézet: Gazdag Erzsi: Télűző

Ködpárás napfelkelte helyén
Szarvas áll büszkén, mint egy legény
Erős agancsai közt tán ébred a Nap,
Szürke hajnalon tiszta fénysugarat kap,

Dicső, nemes királyi tartása,
Erősnek mutatja van kiállása,
Töretlen hittel nekunk is sikerülhet,
S talán borús-életünk felderülhet,

Hinni kell,hogy jobb idők jöhetnek,
Nem lehet hangja a gyűlöletnek,
Tavaszi fuvallatra a jégszív elolvad,
Sok fekete felhőt fejünk felől eloszlat,

Léket vágtál fagyasztott szívemen,
„Hazug vagy lelkiismeretlen”,
Vadóc dobbanásom csillapíthatatlan,
„Mint a gyerek nyughatatlan”.

Idézet Gyarmathy Erzsébet: Tükör előt