ORDÍTVA

M.Laurens•  2015. március 19. 14:17

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 



M. Laurens:


ORDÍTVA

 

Fájdalmaimmal nem terhellek,

pedig a némaság gyilkos gödör:

e nyomorult földön jó-páran élnek,

kiknek sorsa vidámság és gyönyör.

Boldogok, hogy fájdalmat nem találva,

sorsukat megáldotta a magas ég,

bezzeg Én: ordítva kiáltok átkot,

hogy élettel vertek meg: valaha rég!

 

A végzet tesz a nyomorultra!

Piszkálva minket, röhögve jár

és üdvödet szanaszét dúlja:

akár csak egyetlen hazád a tatár. 

Azért is...! Terheit sarokba dobva,

e száj üvöltve, átkozva perel,

e test görcseibe rángva izzik,

haragját teremtőjéhez küldve fel! 


( Pest - Buda 2015. március 19-21.) 

 

Készült az "POE POET-Így irunk mi"-topic

 feledványverzióm alapján átdolgozva.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2015. március 24. 13:05

Ez a versed pont olyan, mint az élet maga.

Gratulálok.

kovycs592015. március 23. 22:39

Nagyon ott van nagyon kemény nagyon jó Miklós Bá"Barátom.
Laci

Gyongyike672015. március 22. 16:48

Jó, bár kissé negatív! Puszi

arany522015. március 21. 10:03

Kemény vers

rozsika532015. március 20. 17:04

HÚÚÚÚÚ Drága Miklósom..ez ott van:)

Molnar-Jolan2015. március 20. 07:47

"A végzet tesz a nyomorultra!
Piszkálva minket, röhögve jár
és üdvödet szanaszét dúlja"

sajnos ma is aktuális...

Kandabula2015. március 19. 20:32

"... és mégis, magyarnak számkivetve..."

19682015. március 19. 18:49

Megsúgom :)

szerintem ez nagyon jó lett!

stapi2015. március 19. 18:15

Nem semmi... Megráz, mint a 230V.

Kicsikinga2015. március 19. 14:49

Jóságos Ég!
Meg sem tudok szólalni!