Nem gömbölyű

A következő történet elé engedtessék meg számomra egy rövidke előszó.Ez a történet nem akarja kritizálni az egészségügy jelen helyzetét, és nem is akar mély korosztályos problémákat feszegetni. Még-csak személyes sértettségemnek sem óhajt ekképpen hangot adni, csupán annyira abszurd, hogy szinte kihagyhatatlan elmesélni mások és talán a saját okulásomra is. Mert bizony nekem is sok apró kis tanulsággal szolgált e kis történet, a humor és a fantázia és a közműveltség csődjéről karácsony szentestéjén.

---

                                                     NEM GÖMBÖLYŰ !

 

A történet bevezetőjeként elég legyen pusztán annyi, hogy számtalan rosszulléteim egyike épp

Karácsony szentestéjén történt, nagyjából éjfél körül, és mivel eléggé heves volt, a fiam úgy dön-

tött, hogy saját maga visz be kocsival a kórházba, ami így kevesebb, mint 5 perc volt.

A kapun zokszó nélkül átengedték, és egyenesen sürgősségi mentő beálló rámpájára hajtott.

Az ápolók azonnal jöttek és tolókocsiba pakolva már vittek is a vizsgálóba. Mivel több lehetséges

ok is volt,ezért az ellátás első szakasza után jó pár vizsgálatot végeztek, ami időbe tellett. Közben

az infúziók és egyebek hatására viszonylag elfogadható állapotba kerültem. Végül hajnali háromkor

eldőlt melyik osztálynak leszek a betege…..No’ innen kezd érdekesé válni a történet.

 ***

A NEM MONDOM osztálynak az épp akkor ügyeletes orvosa,(nagyjából rezidens korú fiatalember)

álmos szemekkel kérdezte tőlünk, hogy melyikünk a beteg. Ugye emlékeznek rá, hogy a fiam meg

én voltunk ott csak, és ebből az egyikünk, vagyis én egy tolókocsiban ücsörögtem, az ő kezében meg

egy teli táska pizsamával meg minden egyébbel.- Ha önök úgy gondolják, hogy Én voltam a beteg,

akkor BINGÓ , máris nyertek! - Gábor fiam szerényen megjegyezte, hogy az édesapám a beteg.

Csodálatos módon ez utóbbit már sikerrel konstatálta a fiatalember, és közölte, hogy menjek be

vele a vizsgálóba. Mikor már az ajtóban álltam megkérdezte, hogy ugye fel tudok állni. Gondoltam

magamban a küszöbön állva, hogy ennél feljebb aligha, de inkább néma maradtam.

 

Belépve levágta magát az orvosi heverőre , helyet sem kínálva.

-Hogy kezdődött?- Kérdezte, miközben ásított egyet.

-Az úgy volt, hogy már előző este is éreztem, hogy valami nem gömbölyű….

Ebben a pillanatban „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér

galamb, Ősz bárd emelkedik….”. Percekig csak bámult rám, mint aki azt mérlegli, hogy hol lehet

eldugva a kandi kamera. Pillanatig azt mérlegelte, hogy ki a fene lehetek, és honnan szökhettem

meg. A dolognak azért van némi pikantériája, mert ez a „NEM MONDOM” osztály a Neurológia

névre hallgatott, ami ugyebár még véletlen sem tévesztendő össze a pszichiátriával.

Tudni illik az ilyen keringési betegeket is mint én is, ott kezelik hosszú évek óta ambulánsan.

Egyszóval Én nem a vicces osztály törzsközönsége voltam, legalábbis kettőnk közül biztos nem.

 

-Hogy mondta ?- próbálkozott újra

-Tudja , ahogy mondtam, Nem gömbölyű. Tudja nem épp rosszul, de éreztem, hogy nem az igazi.

-Várjon csak egy kicsit !- mondta, és kilépett az ajtón, a fiamat a karjánál fogva húzva maga után

.-Mondja az édesapja mindig így beszélt? – A fiam nagy értelmesen nézett rá, és fogalma nem volt

mit jelent az, hogy „így”. Tudni illik Ő végig kint volt, és a fülét nem orvosi szobák kihallgatására

szokta használni. Végül is megtudta mi okozta a gondot, és nagy komolyan bólintott, elvégre most

igen komoly megbízatása lett, mint magyar nyelvű hivatalos éjjeli tolmács.

– Igen, az édesapám általában igen képletesen szokta kifejezni magát. – ez nem várt hatással járt.

Igyekszem nagyon pontosan idézni minden szót, de az értelmét mindenképp százszázalékosan.

*** 

-Nézzék! Karácsony szent este van és hajnali három! Ne várják el tőlem, hogy ilyenkor mindenféle

rébuszokat fejtsek meg. Én orvos vagyok nem pedig show-man, én nem ezért jártam egyetemre!

Majd jön a nővér és lerendezi magukat... Jó estét!

A zárójelentésemen azóta is ott áll amit a felvevő osztályos orvos ( nem a sürgősségi ) leírt.

„Felvételének oka: A beteg a felvételkor azt állította, hogy állapota Nem volt gömbölyű.’

***

Azóta eltelt már egy pár év, és vajon miért is jutott eszembe mindez mégis?

Túl azon, hogy egy orvos, ha ügyeletes éjjel, tök mindegy hánykor keltik, képesnek kéne lennie

gondolkodni, és még többet is állítok. A betegnek joga van félrebeszélni is ha úgy hozza a sors.

Egy közepes értelmű állatorvos éjjel is képes diagnosztizálni egy sakált, akkor is, ha az örökké vihog.

***

Fenn marad egy kérdés , hogy mennyire kell intelligensnek lennie egy egyetemet végzett embernek.

Mert ugyebár e közkeletű kifejezés nem csak Katona Klári dala, hanem a gömb, mint a tökéletesség

szimbóluma már Platón korában is ismert volt. Ez nem kocsmai szleng, mint ahogy az a doktorka

arcáról lerítt a szó hallatán. Tanulság ez arra, hogy a beteg ilyen esetben világos magyar szavakkal

mondja azt, hogy…” Tudtam már akkor, hogy kurvára szarul fogok lenni holnap !”

Ez közérthető és még egy friss diplomára ébredő kezdő orvos agyáig is eljuthat a szentestén.

Főorvos korára bizonyára fejlődni fog még. Hogy melyik irányba az elképzelni sem tudom még.

Nem-mellesleg a Doktorátus szó a latin docere-ből ered, aminek jelentése „tanítani”.

 ***

Egyszóval azért jutott eszembe ez az egész, mert megtudtam a minap egy TV-vitában, hogy egy

orvosi diploma megszerzésének egyáltalán nem feltétele sem a helyesírás, sem pedig az, hogy

ki írta a Rómeó és Júliát. Magyarán a műveltség nem követelmény , és még-csak nem is óhaj.

 

Gondolom számolnia se kéne tudni, legalább akkor a hálapénzt megúsznánk, főleg ha nincs is miért.

 

M. Laurens (2012)