M.Laurens • Blogja

M.Laurens

TE CSAK VÁRJ!

Parafrázis 

Bereményi Géza:Magyarok Istene dala című versére 

 Tekints le a hídról folyód két partjára.

Csak lessed, hogy vize megvan-e még?

Néhanap az ember már azt is csodálja,

hogy nem lopták még el, lyukas zsebét.

Apádnak s anyádnak nyomozz utána,

s nődet  is figyeltesd, hogy hitves-e még?

Minden pillanatban ügyelned kell,

hogy magadé-e, mi  megmaradt tiéd.

Szorgosan jegyzetelj nappal, és éjjel-

tapogasd zsebed, pénzed megvan-e?

Lásd átírták a jövődet s múltadat is,

mikor másokra hallgattál  pár hete.

Jusson eszedbe az átkozott pillanat,

épp pislogtál, hogy a fénybe ne nézz,

s felnézve , nem voltál többé már senki,

hogy lehettél ennyire vakon merész?

Létezett egykor hited is, egész jó hit,

de  Istenedet  kinevetve, eladtad őt.

Ráébredtél-e már, hogy Ő sem tied?

Most veled példálódzik mások előtt.

Tekints le a hídról folyód két partjára.

Csak lessed, hogy folyódat ki hordja szét.

Hazádat, mint anyádat mi módon cibálja,

s ugyan ki is tudhatja , hogy élnek-e még.

– Mást mondok Én neked! – Le se nézz a hídról,

hátha arcodról a maradék bőr is lesül,

maradj Te inkább csak így csukott szemmel,

folyótlan, szülőtlen, gyáván-semmitlenül.

Őrizzed szemed világát,– de csakis azt –

és oda se nézz,hátha a végén még kiég,

had lopják, had vigyék, ne láss Te semmit.

Várj egy olyan Istenre, kinek a senki is elég.

( Pest-Buda 2013. április 20. ) 

M.Laurens

Vagyok aki vagyok!

Vagyok aki vagyok ! 

Hargita ördöge.

Fejszém naptól ragyog, 

mint ősöm ösztöke.

Sziklaszirten állok, 

némán őrzöm földem, 

nem fog rajtam átok 

e szép anyaföldben. 

Vad, csoroszlyás ekém, 

sziklát is felszántja. 

Velünk él a remény,

az isten megáldja.

Fenn a vártán állva,

Ősi tekintetek

mind földünk vigyázza,

mint isteni szemek.

Vagyunk akik vagyunk! 

Székelyek örökre!

Fejszénk naptól ragyog, 

mint hitünk hírnöke.

 2012 február 24

A székelyek magukat a hunok ivadékainak tartják. Ezt a hitet őseiktől örökölték, ősi hagyománynak tartják, s ehhez szívósan ragaszkodnak. Ennek írott emlékei a XIII. évszázad elejéig vezethetők vissza; nyoma van a legrégibb magyar történetíróknál s emlegetik a későbbiek is. Több mint száz év éta élénk tudományos vita folyik a székelyek eredete felett, s ez máig sincs végérvényesen eldöntve. Legrégibb történetírónk, az 1200. év körül élt III. Béla király jegyzője (az ismeretlen nevű Anonymus) azt írta róluk, hogy a székelyek Attila király népei voltak, a honfoglaló magyarokhoz itt az új hazában (Szentes vidékén) csatlakoztak, s a honfoglalásban nekik segédkeztek.