GOLGOTA

M.Laurens 

GOLGOTA 

Érzem a tövis, súlyát testemen, 

Az ég színtelen fakó, s fénytelen. 

Az Úr, haragvó hallgatást játszik, 

S homlokod saját véredtől ázik.

Zuhog az eső, siratva téged, 

S mennyek lelke dübörögve ébred, 

Vad villámokkal jelzi haragját, 

Hogy az ember: meggyalázta Atyját.

Éjjelre az ég haragja tompul, 

Felhők alatt Hold sarlója csorbul, 

Fuvallat se rezzen a sötétben, 

Isten fia fenn van már az égben.

Ott óvja lelkét mennyek boltíve, 

Hol ma is összedobogna szíve 

- Ringató és csendes félhomályban - 

Embernek, teremtője fiával 

( Pest-Buda 2013. ápriliss 28.)

Készült az "Írunk megadott szavakkal verset! " topic feladványa nyomán.

szavak:Ringató, érzem, összedobogna, fénytelen, zuhog, balgaság, homlokod, fuvallat, tövis, hallgatást.