CHAT

Előszó.:

Vajon hol lakik a boldogság. Mástól kapjuk, vagy önmagunkon belül születik meg.

Talán sohasem kaphatunk választ, talán a válaszok már rég bennünk élnek.                                                     

 

                  CHAT

 

        Csöpike fáradtan ült le a számítógépe elé, és unottan bámulta a képernyőt

olvasgatta ahogyan a többiek vidáman heccelődve írogattak egymásnak a szobában.

Már több mint egy éve chat-elt, amióta a gyerekek kirepültek, és magára maradt estén-

ként. a négy fal között. A szobában sok barátra lelt, akik átsegítették a nehéz napokon.

Voltak akiket személyesen is ismert. Eljárogatott a szobatalálkozókra, ahol legalább arra

a kis időre, ismét emberek vették körül, akikhez szólhatott, akik sorstársai is voltak.

                                                       ***** 

    Ma csendes volt a szoba, félrevonulva csevegett mindenki.  A monitor képe szinte

odafagyott  a rideg és rezzenéstelen  üvegfelületre.

- Van itt valaki? - Törte meg a csendet  egy felbukkanó sor.

- Igen, én itt vagyok! - Válaszolt rá Csöpike, közelebb hajolva. - Ki vagy te MANO ?

Rövidke szünet után jött csak a válasz

- Nem értem a kérdést

- Fiú vagy, vagy lány? - Írta be Csöpike ,piciny  mosollyal az arcán

- Nem tudom.

Csöpike arcán szélesre tárult  a mosoly, és huncut csillogás játszott a szemeiben.

- Akkor ideje lesz utána nézned!  Hordasz szoknyát?

- Nem -  Jött a rövid és velős válasz.

- Akkor skót se lehetsz - kuncogott a monitor előtt ücsörögve Csöpike.

- Akkor szerinted Fiú vagyok?

- Úgy néz ki  MANO !  - Csöpike  hangosan felnevetett, még a könnyei is kicsordultak.

- Igazad lehet.

- És mi járatban mifelénk MANO?

- Értelmes lényeket keresek Csöpike.

- Itt?  Jobb helyet nem találtál?

- Eddig nem, pedig sokat keresgéltem.

Csöpikének egészen jókedve kerekedett MANO bugyutának tűnő válaszai olvastán.

Egész este csipkelődött és késő éjszakáig fenn maradt, végig kuncogva a MANO-val

töltött  hosszú órákat, mely  pusztán pár pillanatnak  tűnt számára.

                                                          ***** 

 Több héten át együtt töltötték az estéiket, ezalatt Csöpike  élete teljesen megváltozott.

Alig várta az időt, hogy megérkezzen a társa. MANO figyelmes és felettébb intelligens

beszélgetőtársnak bizonyult. Türelmesen végig hallgatta Csöpike nem túl rövidre szabott

élettörténetét, és sokszor meglepően okos tanácsokkal látta őt el.. Szinte mindenhez értett

és mindent tudott, néha egészen meglepő lexikális tudásról tett tanúbizonyságot.

Csöpike. Pusztán annyit tudott meg róla, hogy valahol a tengeren túl él, egy nagy

házban, ahonnét sohasem teszi ki a lábát. Sokszor sajnálta is ezért szegényt, bár az

okára nem sikerült rájönnie, mert állítólag MANO sem tudta.

                                                         *****

Így teltek múltak a hetek és hónapok. Csöpike. kivirágzott ,csacsogott nevetett hosszú

éjszakákon át, mígnem nekiszegezte a kérdést MANO-nak.-

 Szeretsz te engem? MANO- A szokásosnál hosszabb csend következett, és percekig

üres maradt a képernyő.  Csöpike. kínosan érezte magát, félt a választól. -Kár volt

megkérdeznem-. Gondolta magában

- Nem tudom. Nem ismerem az érzést- jött a válasz nagy-sokára.

Aznap nem sokat beszéltek. MANO nem kérdezett, és Csöpike. is hallgatott.

                                                          *****

   A CHAT szobában mindenki csevegett, MANO csendben figyelt a sarokban és várt.

Már két hete nem jött Csöpike.  A nap huszonnégy óráját a szobában töltötte, nem szólt

senkihez.  Minden erejével kutatta a sorok között, a Csöpikére utaló szavakat, sorokat.

Minden mással felhagyott, nem érdekelte senki és semmi más.  A harmadik hét elején

végre siker koronázta a kitartását. Valaki beírta, amit ő nem mert.

- Nem láttátok Csöpikét?

- Csöpike nem jön többé- Válaszolták

- miért?

- Csöpike meghalt hétfő reggel.  Sokat szenvedett szegénykém, már régóta beteg volt..

 MANO többször is újra és újra végig elemezte a sorokat szinte már-már betűnként.

Emlékezett az utolsó beszélgetésük minden leírt betűjére, ami mos különös értelmet kapott.

- Szeretsz engem? MANO - ismételgette magában Csöpike szavait újra meg újra, egyre 

gyorsabban, egészen addig ,míg a sorok össze nem olvadtak egyetlen rohanó vastag szalaggá 

majd hirtelen eltűntek a semmibe.

                                                          *****

 A gépterem sötétjében egyetlen unott arc figyelte a monitorokat.  Le lehetett olvasni

róla, hogy sohasem történik semmi a képernyők mutatta ábrák és kusza feliratok

sokaságában.   A háttérben hatalmas számítógépek apró fényei villogtak. A csendet

csak a klíma halk duruzsolása tette elviselhetőbbé.

Az egyik monitor hirtelen felvillant, vörös figyelmeztető felirat jelent meg  rajta.

 

                       ***Module Alien Number 0 *** MEGHIBÁSODÁS! ***

 

 - A fenébe is - mormogta az ügyeletes- Már vagy két hónapja vacakol ez az ócskaság!

Forgószékén hátrafordulva rekedtes hangján belekiáltott a félhomályba.

- Joe dobjátok már ki azt a vén modult! Van már vagy öt éves., épp ideje lecserélni.

A technikus morogva ballagott a nagy gép elé, és bámulva nézett a leégett modulra.

-No ez jól odapörkölődött! Ilyent sem láttam még soha ! Azzal, egyetlen mozdulattal

kirántotta és a sarokba hajította a még mindig  füstölgő modul szánalmas roncsait..   

Pár másodperc múlva máris egy új került a helyére.

- No dokikám kutathatják tovább az értelmes életet, ha ugyan létezik valahol olyasmi  

ebben a koszfészekben! - vigyorgott önelégülten a SETI* technikusa. A monitoron halvány

rebbenés futott át , és egy új felirat villant fel:a régi helyén.

 

                   ** Module Alien Number O572 ** MŰKÖDÉSKÉPES **

 

                                                           *****             

A Chat-szobába új belépő érkezett a késő éjszakai órákban. A szoba csendes volt, mintha-csak

mindenki aludni tért volna..

-Van itt valaki?- Kérdezte MANO572

 

                                                                /  M.Laurens  2005   /

 

SETI * :  angolul „Search for Extra-Terrestrial Intelligence”,

 azaz a „földön kívüli intelligencia keresése”