AZ ANYA ILLATA

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

AZ ANYA ILLATA

kendőbe kötve...

Kendőbe kötve jött e világra,

egy szeméttároló mellett

otthagyva: szerencsétlen árva

Halkan gőgicsélt, mosolyogva,

és aprócska ujjacskáival,

kendője csücskét szorosan fogta.

A két ragyogó fekete szem

sem sírt, nem panaszkodott:

csak Anya illatához ragaszkodott.

Jóemberek találtak rá és idővel

szép kislánnyá cseperedett.

Iskolába íratta őt, e jó cselekedet.

S télen a fején, nyáron nyakába'

mindig a kendő kísérte el őt,

az aprócska árvaházi iskolába.

Ékképp nőtt fel, és anyává válva,

a kendő illata kísérte el,

egy békés, boldog házasságba.

És teltek múltak a rohanó évek,

a gyermekek kiszálltak:

csendessé vált a családi fészek.

Párja elköltözött, fel a magos égbe,

minden nap gyertyát gyújtott,

újra árvaként: egymagában élve.

És sokadik anyák napjára kelve,

a ráncos kéz, egy kendőt szorongatott:

az Anya illatát mindörökre átölelve.

Budatétény 2018. március-április.

-------- 

Nem pályázati vers!

Inspirációs alap: BORS 2014. 02.24. Életben maradt a kukába dobott csecsemő.