Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A VÉNSÉG
M.Laurens• 2018. július 6. 13:49
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
A VÉNSÉG
A vénség fakó, szótlan sorstárs,
Arca szikkadt és két szeme jég,
Görnyedt hátáról sorsa lóg le,
Gúnyája kopott s mosatlan rég.
Hitében már rég csalódott,
Mindkét lába reszketeg ugyan,
Falakba kapaszkodva csoszog:
S életeddel mégis elsuhan...
Budatétény 2018. július 6.
WNOR2018. augusztus 14. 19:23
Ez nagyon szép, kedves Miklós, ..és talán igaz is!
Mikijozsa2018. július 26. 08:33
:) jó nagyon
anci-ani2018. július 26. 08:31
Nagyon megható, szép igaz vers!!!
Perzsi.2018. július 8. 14:35
Szomorú, de jó vers. Gratulálok!
Pflugerfefi2018. július 7. 13:41
Miklós!
Találó..... érzem!
kevelin2018. július 7. 08:09
De jó ! Èn is eről írtam a hauki blogodban
ariadnesweet2018. július 6. 23:35
"Görnyedt hátáról sorsa lóg le" nagyon jó gondolat!:)
merleg662018. július 6. 22:18
Kedves Miklós! Remek nyolcsorosodhoz szeretettel gratulálok...
gosivali2018. július 6. 20:05
Szeretettel...
Bugatti3502018. július 6. 15:06
Így igaz ! Csoszogva suhan... Gratulálok, Miklós!
Törölt tag2018. július 6. 14:20
Törölt hozzászólás.
Perzsi.2018. július 6. 14:14
Elgondolkodtató sorok Miklós.