A kukac

M.Laurens•  2012. április 30. 00:24

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!



A KUKAC


Egyesek szimplán gyáva kukacnak neveznek,

mert-hogy a létért való ily bujkálás vétek.

Rám harapva undortól borzongva kiköpnek,

almaházam nekik, csupán kukacos étek.

 

De próbálnának csak Ők, láb nélkül ugrálni,

ha házuk hatalmas fogaktól összeroppan.

Páncél nélkül pucéran karddal hadonászni,

hajléktalan űzöttként, pánik-hangulatban.

 

De olykor, néha, álmaimban szép szárnyam nő,

s messzi röppenek e durva, elvadult tájról,

oda, hol sok-sok csodálatos vágy-virág nő,

s lemondhatok végre e kukacoskodásról.

 

 

Pest-Buda 2012-2016

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

M.Laurens2016. május 5. 20:31

@gosivali: A jelzett hiányosságokat javítottam, a hiba oka valószínűleg az én figyelmetlenségem volt a húzásokkor és betoldásokkor. Mivel a blog oldalakon, még minden képlékeny, ezért itt csupán jegyzet/vázlat formaként kezelem a munkákat. A fejléc szöveget is bemásoltam, ami még 2012-ben nem volt rendszeresítve. :)
-
Más:
Mint írod: "A másik, hogy irodalmi alkotásokban - tudomásom szerint - nem kell nagybetűvel írnunk a megszólítottak nevét helyettesítő személyes és egyéb névmásokat, kivéve, ha levélben, címzettként szólítjuk meg őket."
-
Ez valóban így is van, de mint minden esetben van egy másik nézete is a szövegnek. Ebben a nézetben nem mint személyes névmás szerepel a szó, hanem pusztán kiemelt, nyomatékolt szóként. Az itt alkalmazandó szabály
[Vö. 143.]: "A nagy kezdőbetűs írás a költői művekben erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, például: a Szerelem, a Végzet, a Hatalom."
---
"S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb."
(Ady Endre:Mert engem szeretsz)
---
A fentebbi idézetben az "Asszony" kapott ilyen nyomatékot. A legtöbbünk által ismer kiemelések: Anyám, Apám, Szerelmem, Hazám stb. Való igaz, hogy lassacskán feledésbe merül ez a költői eszköz, és akad olyan blog is, ahol úgy vélik, hogy ez (Te, Veled, Neked) egyszerűen régimódi. Pedig gyakorta olvashatunk személyeskedő írásokat is akol a "Te", Neked", és még néhány szitokszó is nagybetűvel kezdődik. Mindezekben az esetekben a [Vö. 143.] az irányadó, illetve az, hogy az írás a beszélt nyelv bizonyos fokú lenyomata, szépirodalmi írások esetén is.
-
Köszönet az észrevételedért!
/ Miklós /

M.Laurens2016. május 5. 20:17

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

gosivali2016. május 5. 12:49

Örömmel olvastalak itt is, most is, Kedves Miklós :)

A vers formájáról annyit: tökéletes rímelés (bokorrím) és következetesen tartott szótagszámok jellemzik, - a rímes versekkel próbálkozók igazán példaértékű mintát vehetnek e versről.
Ami számomra még szimpatikus, hogy a formai kellékek szigorúsága ellenére a tartalom véletlenül sem sérült, mint sok esetben van, hogy feláldozzák a szerzők a tartalmat, a mondanivaló a forma kedvéért.
A vers mély tartalommal bír, és üzenete van a kor embere számára.
"olykor, néha, álmaimban szép szárnyam nő,
s messzi röppenek e durva, elvadult tájról"

Az ember, aki a szépre, jóra, melegségre vágyik, lassan-lassan csak a képzeletében élheti át az emberséget, a szépet, hiszen elvadult világunkban e szavak már alig bírnak jelentőséggel... A létért való bujkálás, vagy néha a lét elől való is - méltatlan az emberhez, aki lassan-lassan csak úgy tud magasabb emelkedni, hogy hamis önvalójával mások hátán taposva éljenzi önnön nagyságát, amely tulajdonképpen a legrosszabb út ahhoz, hogy élhetőbb világot éljünk valamennyien...
Számomra élményt adó a versed, annak ellenére is, hogy én gyakran hagyom az ösztönösen születő ritmust és rímeket javítatlanul, mert féltem a vers üzenetét, és nem bíbelődöm vele, hagyom, hogy a vers megszülje önmagát.
Igényes és jó ez a versed.
Két apróság, amit megjegyzek: szerintem ebben a szókapcsolatban - "össze roppan" igekötős igéről beszélünk, és ilyenkor egy szóban írjuk az igekötőt az igével. (én legalább is így írnám, de lehet, hogy változtak a szabályok..., bár kedvenc portálomon még így szerepel:
Javasolt alak:
"összeroppan"
Magyarázat Részletek ▼
Az „össze” igekötőt és a „roppan” igét egybeírjuk az alábbi szabály alapján:
Az igekötőt és az igét egybeírjuk, ha az igekötő a saját igéje előtt áll. [AkH11-131a])”
A másik, hogy irodalmi alkotásokban - tudomásom szerint - nem kell nagybetűvel írnunk a megszólítottak nevét helyettesítő személyes és egyéb névmásokat, kivéve, ha levélben, címzettként szólítjuk meg őket. Az Ők szerintem ezért kis ő-betű. Még egy apróság – szintén formai jellegű: felsoroláskor, de bármikor – két szó között – vessző után is – szóköz jár. 
Összességében – számomra – tehát igényesen megírt, példaértékű ez a versed, Miklós. Még sok hasonlót!

Üdv. szeretettel:

Vali

M.Laurens2012. április 30. 23:51

Kedves Kroki29 !
jelenleg nem tudnám megmondani, mivel a sorozat néhány darabja a blogban már olvasható ( első megközelítésben ). Sajnos a főoldalas megjelenés időben annyira elhúzódna, hogy felemésztené a többi vers elől a moderálási időt.

A jelenleg is olvasható darabok a blogban:
-- http://blog.poet.hu/MLaurens/az-ejjeli-b agoly-sirama-
-- http://blog.poet.hu/MLaurens/a-birka
-- http://blog.poet.hu/MLaurens/a-kukac

Blogban tervezett megjelenés rövidesen
-- A sivatag hajója.

Már főoldalas megjelenések:
--http://www.poet.hu/vers/85242 -- Az ökör utolsó dala

Kroki292012. április 30. 20:42

Lesznek-e főoldalos ''állatságos'' versek? Mert megérdemelnék...
:))

Schmidt_Aladar2012. április 30. 13:57

Nagyon jó!gratula!

Törölt tag2012. április 30. 12:18

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. április 30. 07:13

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402012. április 30. 07:04

Nagyon jó!