Krisztinka blogja

Gondolatok
Krisztinka•  2021. október 27. 16:17

Ákom-bákomnak

Másszunk fel az eperfára

Gondoljunk a semmi másra

Eper roppan szánkba olvad

Ha minden gondod félretoltad

Akkor öleld át a vállam

Hagyd hogy én majd kitaláljam

Milyen pamacs van az égen

Álmodjunk mint nagyon régen

Sárkányt boszit manó házat

Csak lógasd velem a lábad

Krisztinka•  2021. október 10. 10:07

Zuhant a szívemig

Hűvös tenyerét érzem derekamon, magához húz az ősz jó szorosan és fülembe hosszan duruzsol egy szemerkélő sanzont. Mindig ilyen a világunk ősszel és mégis most nekem kicsit más. Az erdei ösvény se változott, a kis pad emlékeket hoz ahogy szokott, s karon fog egy látomás: Ránk kacsint az ősz, párás a szeme, göndör hajam a szélnek engeded, tudja ő is, ha kócosan lobog azt szereted. A nap helyett az erdő színei perzselnek és mi csendesen belefeledkezünk  ebbe a színek szülte tűzbe mint minden októberben, kéz a kézben.

Zsebeid most is kis bogyókkal, gesztenyével ,üres csigaházzal és taplógombával dugdosom tele. A táj parázsló színeivel elringat, elvisz minket a melankólián túlra, elrakni bedunsztolt vágyainkat. Ahogy lelkem pakolgatott egy jól bedunsztolt érzés kicsúszott a kezeim közül, élesen felsikított ahogy zuhant a szívemig - Istenem, mi lenne ha soha többé nem tudnám teledugdosni a zsebeidet mindenféle kis bigyóval.

Krisztinka•  2021. október 4. 19:02

Játszik

A szél huncut táncát ropja,

felkap mindent s odébb dobja.

Nem dühös csak annak látszik,

ahogy féktelenül, tombolva játszik.

Ujjával kis levélörvényeket kavar, 

kicsit meglök - velem is játszani akar. 

Fejébe húzza szalmakalapom, 

na, leshetem, vissza nem kapom. 

Futok utána de el nem érem, 

átbucskázott túlra a sövényen. 

El is bújt, nem lehet tudni hova,

vagy már elsöpört, el-el tova.

Krisztinka•  2021. október 2. 20:05

Apuka, látod?

Sárgul a kertem de nyílik még a rózsa,

mindig Apám jut eszembe róla. 

Talán lát engem onnan fentről, 

látja, nem félek már a csendtől. 

De csak annyit mondok: Apuka, látod, 

rózsával ültetném tele a világot. 

Persze Őt rózsák nélkül is érzem, 

itt van velem és annyiféleképpen.

Krisztinka•  2021. október 2. 11:36

Vadszőlő

Vadszőlő bámul szerte - széjjel, 

rőt ruháját elhagyta tegnap éjjel.

Az őszi szél volt benne a ludas, 

vadul táncolt vele a lugas. 

Egyre hevesebb lett a szél sodra,

lobogott, libbent levelei fodra. 

Most fekete szemeivel kábán pillog, 

mindnek csücskében pára csillog. 

Vigaszul halvány csókot kap a naptól, 

s szipogja: lesz új ruhám tavasztól. 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom