Essran_Rothmor blogja

Fiatal vagy s csenevész? Gondolatokban
szegény! A jelenkor és a múlt gyermekének
könyve! Elfáradt körözött, megalkuvó penész!
Vagy szakadt lapokból tanítod a gógyid,
s gugyit palackozol az emberek
asztalára. Töltve nékik egy kört, hogy mindenki
fejébe szálljon a dicsőség. Mennyire is büszkék
magukra, a tévelygő szerzetek! Habzó intellektusuk,
gúny, és más kirakós darabjai. Ego flinták, édes tölcsérek. Zizivel
felszórt, strasszosan csillogó kúpok a fagylaltjuk tetején. Baldachinos
ágytükörbe süppedő úszkáló szemét. Üledék és zacc. Felfelé
kapaszkodni vágyó akadék, elfeledett lét, s a pillanatnyi
nyomormámorban érlelt adalék. Erőltetett szolgaságba
fojtott szintemelés. Csontos ujjú, élethosszig tartó fekete pecsét.

jer hozzám, hamulány. Merre pitiszkálsz? 

Hol költöd fonaladnak árnyék haját,

bontod szét hálódnak, dús hajzatát?

A nagy A-t. S miért teszed ki kebleid

margójának görbe vonalát, tested

ruganyos magányát, hamvas bőröd 

felett uralkodó, égbe vesző, ékes

iker medálionodnak vágyakozó lángját.

Búgjad

Kicsi plakát, kevés portfólió

locsogó szájban, mihaszna ego,  

a tündi-bündi parkoló. 32 kocsiban

rejtekező kóstoló. S az! Az íz rámpa!

Édes savanyú, sósan maró tejföl.

Tiszta homály visszapillantó. Ködlámpán,

csüngő Tömpe orr, csutka alma, sötétet

megvilágító, csonkon pislákoló lángocska.

Hol? Hol? Hol?

Előtted, te marha!

Talicskánkkal toljuk magunk előtt a pillanatnyi

Miért túráztatjátok itt magatokat?

Nincs elég cimbid a cégnél!

Mert rengeteg botorkáló embert látok,

több tucat levéllel a tarsolyában.

 S mind, a bűvös igazolatlan órát 

keresi, bűnős szándékkal. Tétova

táplálkozást, tarcsi mokaszinban 

való, árnyék lépdelést. Hogy guruljon

tovább bennetek az élet, egy másik

vágányon. Mert a régi, unalmas és

hazug. Unott térképek csomópontjai.

Ezért keresitek, az egy kortynyi felest, 

érzelmi liftet, csókos spiclit. Fitness 

zombit, csimpánz barbit. Hátha, 

dáridóznak még a csillagok, hogy

újra kergetőzzék, vágyaitok spirális

tejútja. Miknek csillogó talapzata, enyves

szemű fekete lyuk, s csak húz-húz, mélyre

visz. Vissza oda, ahonnan eljönnél.