Essran_Rothmor blogja

Gondolatok
Essran_Rothmor•  2021. október 6. 19:30

Utazunk

Táncolj pejkó, húzd a bricskát,
ráncigáld a kantár túlsó szárát,
s az ostor akkor alszik tovább.

Peckesen állva pihenget, a nagy
áll tetején, a bakon egy sípban,
feszülő teste támolyog.

Szél cibálja a spiccen utazó martalóc
bokszolót, szorítja végét, hullámzik
nadrágja, ahogy gördül a vén kerék.

S a tengely, a magányos lőcs, nyers gyufaszál,
oldalain tart, egy-egy, pálcás, hulla hopp karikát,
nejét s gyermekét, lendítve át a görögök felszínén.

Essran_Rothmor•  2021. szeptember 23. 11:04

Buckák

Buckák


Az élet humuszának sivatagában voltam.
Mikor szerves-szervetlen roncsokkal találkoztam.
Mint kiégett, találatot kapott tankok hevertek
mindenütt. S vérük és könnyeik feketére
színezték földet s levegőt, kék eget, sárga
puliszka dombokat.
Láncaikat legurítva pihentették, hiányosra szakadt
hevedereik, mint körkörösen szétharapdált
kakaós csigák. Őríjtő, e nagy halmok tételes
veszteségét látni, csorba élű késsel temetett a metsző
szellő éjszaka hidegje, kúpokat hordva, az
enyészet darabkáira.
Hogy feladhassa rájuk az utolsó kenetet a
csuhátlan pap. Imába foglalva a számok s
cédulák párducait. Halált osztó lövegek
száguldó kísértetit, a félelem rózsacsokrainak
elhalványuló színeit s porrá tört lehulló szirmait.

Essran_Rothmor•  2021. szeptember 8. 18:02

Flepnis

öreg vagyok már, mint a repedezett országút. 

Kátyúkban mérem sebeim medencéinek mélységeit.

S gyakran töröm szét, pusztítom el, mások figyelmetlen

elferdült gerinceit. És mégis jó! Ha csak belém nézel,

tócsámba mosolyogsz, farkasszemet néz teveled,

az én párhuzamos, egysíkúan gondolkodó világom.

Merengeni azon, hogy mekkora lehet a kár, s

a megnyugvás sem ad elegendő időt ahhoz,

hogy tudni véld ki vagyok s mit akarok! Hasztalan

felderítőid kérődzése, nyugalmad nem csillapítja,

s az import rágógumi is a levegőbe bámul, zöld

lámpát ad az időnek, mikor jóízűen lufit fújsz belőle.

Mert mikor kipukkan az erőszakos nyomástól, akkor

ébredsz fel s látatja magát a valóság álszent türelme.

Essran_Rothmor•  2021. augusztus 12. 00:25

Házam s hazám

Házam s hazám

Jelöletlen vár, ahol az élet prosperál,
és minden felépített téglában ott rejtőzik,
szó s gondolat, míg mellette növekedhetnek
a szabad magvú bóbiták s nem tépi le cúg
szárnyaikat, a tudás darabjait, és
csinál belőlük gondolatfoszlányt.

Hanem, kitartanak az ón falaknak sorai. Míg az új
hajtások a papírlap körül megerősödve bástyáit
rajzolja s a gondok elébe menve, az erőd kapuin
át oroszlánokat engednek ki a betolakodók beteges
lázban égő eszmék tengerére, óvják a nulla
kilométernyi hidat. A kardot szorító Turul madarat.

Essran_Rothmor•  2021. augusztus 3. 14:08

Kulcsok, a nap alatt

Megtörhetetlenül hozzuk a kötelezőt, helytállunk.
Don folyó partján állva, bunkereinkből ki-kukucskálunk.
Morzézik rajtunk a távíró, az égből potyogó jégeső,
isteni fagygolyók, apró ejtőernyősök. S a tankok tornyai
tetején a lapos sipkák, mint hű írótollak talpai fordítanak.

Jelentik: Hosszú lesz még a tél, tűzijátékba fog borulni
a vidék, s az alkony is olyan képet fest majd, mint a tintába
kevert, karmazsin és puncs. Tócsákba, méhvermekbe gyűlik
a felszerelés, deltát feltöltő hús és vér. Földbe fagyott
cintermekbe zárja emléküket az értelmetlen öldöklés.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom