Essran_Rothmor blogja

Vers
Essran_Rothmor•  2021. október 14. 18:09

Lakatlan jelenés

Hogyan él a megosztott csőcselék?
Hentespultban pirul a kártyázók apróléka,
vörös ingbe bújtatott csencselők gyöngyei,
füst olajban, matt festményen öblös részegnek
könnyei.

S a dadogó idegességben megbúvó
éhség, vad dühben kiteljesedő méreg.
Frappáns szavaknak míves szivárványa.
Ó merre vagy ibolyakék égnek fellegvára!

Isten! Látsz még reményt? Ostoba értelmükben vergődő,
embereket? Kitaszított, üldözött sapienseket?
Vagy elbújsz, továbbra is? Elfordulsz tisztes hited elől,
s halandó sorsukat az enyészet pókhálójába temetül.

Essran_Rothmor•  2021. október 12. 06:47

Édesanyám


Nem készülünk el erőnkkel, s nem is várunk.
Harcolunk. Az utolsó cseppekért, egy arra lelógó
hajtincsért, széthúzott függönyök közt szállingózó
morzsákért, mit köd kezével szórt felénk a sors, s
felvéve őket tápláljuk magunkban az őrlángot.
Heves, hő csatákban helyt állva, a titkok ispotályával
felhagyva, születik újjá, a bátorság magja.
S ott volt mindig benned. A bölcs tanító, a higgadt
keret, s benne a vászon, színek s érzések, motiváció.
Korongon s kemencében, kéz formálta rajzok és
szobrok, X-el vágott ruhadarabok. Élő képet alkotó
ablakokban, teremtendő lények. Vitorlák. Hamu sárgák,
fehér fények, fekete s bordó gyümölcsű növények.
Mind velünk vannak, és az élet visszavár téged,
Édesanyám!

Essran_Rothmor•  2021. október 6. 19:30

Utazunk

Táncolj pejkó, húzd a bricskát,
ráncigáld a kantár túlsó szárát,
s az ostor akkor alszik tovább.

Peckesen állva pihenget, a nagy
áll tetején, a bakon egy sípban,
feszülő teste támolyog.

Szél cibálja a spiccen utazó martalóc
bokszolót, szorítja végét, hullámzik
nadrágja, ahogy gördül a vén kerék.

S a tengely, a magányos lőcs, nyers gyufaszál,
oldalain tart, egy-egy, pálcás, hulla hopp karikát,
nejét s gyermekét, lendítve át a görögök felszínén.

Essran_Rothmor•  2021. szeptember 23. 11:04

Buckák

Buckák


Az élet humuszának sivatagában voltam.
Mikor szerves-szervetlen roncsokkal találkoztam.
Mint kiégett, találatot kapott tankok hevertek
mindenütt. S vérük és könnyeik feketére
színezték földet s levegőt, kék eget, sárga
puliszka dombokat.
Láncaikat legurítva pihentették, hiányosra szakadt
hevedereik, mint körkörösen szétharapdált
kakaós csigák. Őríjtő, e nagy halmok tételes
veszteségét látni, csorba élű késsel temetett a metsző
szellő éjszaka hidegje, kúpokat hordva, az
enyészet darabkáira.
Hogy feladhassa rájuk az utolsó kenetet a
csuhátlan pap. Imába foglalva a számok s
cédulák párducait. Halált osztó lövegek
száguldó kísértetit, a félelem rózsacsokrainak
elhalványuló színeit s porrá tört lehulló szirmait.

Essran_Rothmor•  2021. szeptember 20. 18:04

Mindenki szeretne boldog lenni

Stégen ülve nézni a naplementét,
Dudorászva, hullámokat keltve a tóban
lábaink ütemes csapkodásával, fröcskölni
szét a természet öröm matériáit, hogy
közben sebességet váltva a gazdátlan
térdkalács, olajkút fejének mozgását
imitálva, menetelő lépéseinek közepette
dülöngéljen az izgalommal feltöltött alak.
​És kalimpáljanak a végtagok, bódulattól
cselekvő néma ABC jeleit mutogatva.
Kidurrannak a csőkonfettik, felrázott
pezsgősüvegek dugói repülnek fől a
magasba, mint célra tartó bazookák.
Hogy leróva adósságunk, megtisztulva
énekeljünk a nyár, utolsó, késő délutáni
magjának filterében.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom