Essran_Rothmor blogja

Hiányzik belőletek, az élet úttörő természete,
Kémcsőbe, pálcikába zárva próbáltok pasit fogni.
És kövér lencsés szemüvegetek szíjába kapaszkodva,
ugróköteleztek, a megváltás tanainak vigaszáért.

Mert pancser kasznitok sűrűsége, lekvárral vetekszik,
Bárgyú tekintetű héjatoknak magja, lecsukódva alszik.
És álmok tengerében pecáztok egy divatmagazin oldalán,
Hol nem a férfi érdekel benneteket, hanem az oldalszám.

Az óra körbejár

A múzeumban töprengő festmény, ott fészkelődik a falon.

Izegnek-mozognak sarkai, míg a szögek nem engednek.

S nem tudja hogyan feleljen meg, a szép arany keretezésnek,

Szürke fátyladat húzod magad után, mi, ezernyi szempárrá tört,

hosszún, elnyúló tükrök üvegcseppjei.

S végei, töredezettek, akár a hajadnak tűhegyes tincsei.

De a földhöz csapódott, törött keretnek, púpos háta,

nem enged, diafilmben lebegtet téged.

Láthatatlan kéz szorítja, ökölbe, uszályod legvégét.

Csörlő ránt vissza, sebesen teker a videómagnó,

hogy újra ott ékeskedj, mindenki számára,

falba ágyazva, s a negatívokat rögzítse a lelkednek,

egyetlen, dobozkája. Újra!

Létezés

Nincs tökéletes ember

Csak tökéletlen sánc,

Merev pajzsok mögötti,

Félelem barikád.

Képed elég hatásvadász,

S nem tudom mit rejt,

Az olcsó paraván mögötti,

ismeretlen tartomány.

Van-e alkalmas kapcsoló,

tagolt lassúsággal haladó,

összetett távíró. S megannyi

vágyadat kereső hódoló!