Essran_Rothmor blogja

Egyéb
Essran_Rothmor•  2021. március 11. 22:27

Egyedül

A rutin s az évek, nem vérteztek fel elég tudással,

haszonleséssel, az érdektelenség pusztításának harcmezején.

S mindig, emberi oldalát, próbáltam látni, a végtelen idő folyásának.

Hogy olyan ember legyek, akiben az emberi értékek, még hordoznak megbecsülést.

Erősebbé válni! A társadalom csatáiban, épp a libasorban váró következő csáp, előttem áll.

Bármilyen mélyre akarna lenyomni engem, elvenné éles hangomat, szikrázó ikreknek cinkosát.

Dadog a világ, remegnek oszlopai, s nem legel tovább a nyáj,

Mert nincs pásztor, ki mutassa, merre zöldellnek még, a legelők,

S gazdag hazánknak, szépséges, kies birtokán.

Fogja közre, megnyírt bundáknak húsát, a magány.

Essran_Rothmor•  2021. március 6. 20:39

Éjközép

Sivár a Hold ma, Földnek fehér golyója,

Vak szemeknek, életlen, holt korongja.

Még is! Gyöngyszem, az ég pontján.

Farkasok várják, vedlő pillantását,

S a bábuknak tagjait, mozgató, zombi ér,

Gyönge akaratban testesíti meg,

A megboldogult, felhígult vért.








Essran_Rothmor•  2021. január 15. 17:37

Kisasszonyok

Miért néztek úgy mint az anyátlan csavarok,
Mik nem tartanak sehova, csak állnak egymagukban,
Képtelenek vagytok tolatni, vagy tovább haladni,
Míg hű szolgátok, a férfi, azt meg nem érinti.
S mikor a fogás ott van, egy tapodtat se enged tova,
Megértitek, miért kell nektek oly nagyon, a hím akarat,
A biztonságnak megágyazó, gazdag térben lévő lakást,
És a minden helyzetben létrejövő, szellemi kalapálást.
Hogy ne kanászodj el, s a rozsda se faljon fel,
Kiegyensúlyozott legyél! - fehér, liliom balerina.

Essran_Rothmor•  2021. január 15. 17:35

Kaméleon



Ha nyitott vagy reám, nem zárkózott,
rúzsfallal védekező, csücsörítő száj.
Akkor ismerkedjünk cicomásba, lazán!

Vagy csak tanú akarsz lenni, egy hegy?
A fogatlan gátőr is egyre csak szebb,
Virágát, hűen gondozó elvtárs.

Zsúfolt a bakancslistád, és nincs
meg hozzá a színes cipőfűződ, mi
összefogná bokádnak csontos gumóját!

Fűződ még lehet, és rakott szoknyád,
Talpaltatott magassarkúban ropni az
Éjszakát, becserkészni az éj áldozatát.

Essran_Rothmor•  2021. január 11. 21:34

A kiválasztott

Vigyél oda fényt, hol a sötétben magány sírdogál,

Tárd ki szíved, hogy a nap sugara meglékelhesse 

a kétely tengerének apró evezőiből táplálkozó vízesést.

Felszárítsa, simára csiszolva a reménynek új lapályát, 

S a fény forrasztása tartós hegek kérges testét adja,

Hogy elkészülhessen, a veteránok, kíméletlen páncélja.


Üssön rést, találja meg minden gereznavért gyenge tükörképét,

Vásson el rajta, az ellenségnek félelemből szőtt fekete kardja,

Mert, címeres vörös szőttes óvja a bátrak összeverődött céhét,

Mit csak egy kalandozó tarthat bal kezében kitámasztva,

S jobb kezéből, sziporkázva tüzel az ismétlő nyílpuska.

Tier Nan Gorduin, a kilencedik lobogó választottja.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom