Essran_Rothmor blogja

Gyönyörű szemeid, akár két kecses gesztenye,
és úgy ülnek s kívánkoznak, hogy az alatta,
lágyan pihenő mandulalevél, életre kelti 
magjaidnak ellenállhatatlan vonzerejét. 
Úgy-úgy, vonz engemet hozzád, 
s a pöttyös felsődre, finoman simuló
ceruza szoknya látványán, csak kapkodom
a levegőt. Mély dekoltázsod látva, mit 
csókjaimmal hintenék a bűvölet kertjébe repít,
s állva csodálom halmaid selymes tekintetét,
megpillantván tetején, a szerelem, vágy gombocskáit.
Nekem adva, őt s őket, formás tomporod
hajlatában megbújó, zabolátlan forrást. 
Hogy érezhesd, a lelkem súlyában rejlő talányt, 
az ingerek hullámvasútját. 

Boldog nőnapot!
Legyen szép napod,
Égessen a vágy,
Egy szál, virág után.
Flörtöljön szemed!
A párnán pihenő, apró
méhecskével. Hogy 

beporozhassa,neked,

Termékeny, lágyan

hullámzó testedet.

Gyenge húrokat pengetsz copfos, 

Tedd szét a lábad hullámos,

mert beszélni nem akarsz hosszún,

csak hogy tölthető legyen s rövid,

a göndör akkumlátorotok. Ne fájjon

nektek nyusziknak ha két tűből lesztek

végső kiszállók, mert csak adatbankból

rögtönzött kuncsaftok vagytok.

Gyatra emlékekkel, csip nélkül, 

bicegtek tovább ha megvolt. 

Magassarkútok törött sarkán,

imbolyogva, léptek ki a szobákból,

hogy az önbecsülésetek, író valója,

emlékeztessen naplótok oldalaiba 

zárva. Mutatva a múlt divatját, 

és a jelenben megélt csalódást.

Élni most, s élvezettel emlékezni. A múlt
szilánkjai ott vannak bennünk, mint a portréról
visszatekintő szomszéd, és csak újra fel kell
kerekednünk, kopogni egy táncért.

Babúzsgatni a zárba passzoló kulcs nyakát,
kémlelőn visszanézni egy rég elfeledett tükör nyomát.
Hosszan mormolni, memorizálni egy ékes szómágiát,
hogy mikor kinyílik az ajtó, ne kergetőzzön a lámpaláz.