Essran_Rothmor blogja

Vélemény
Essran_Rothmor•  2021. október 14. 18:09

Lakatlan jelenés

Hogyan él a megosztott csőcselék?
Hentespultban pirul a kártyázók apróléka,
vörös ingbe bújtatott csencselők gyöngyei,
füst olajban, matt festményen öblös részegnek
könnyei.

S a dadogó idegességben megbúvó
éhség, vad dühben kiteljesedő méreg.
Frappáns szavaknak míves szivárványa.
Ó merre vagy ibolyakék égnek fellegvára!

Isten! Látsz még reményt? Ostoba értelmükben vergődő,
embereket? Kitaszított, üldözött sapienseket?
Vagy elbújsz, továbbra is? Elfordulsz tisztes hited elől,
s halandó sorsukat az enyészet pókhálójába temetül.

Essran_Rothmor•  2021. április 18. 09:30

Hókuszpókusz

Miért legyek olyan aki unalmas,
csepűrágóknak üres priccse,
gazdagságát vesztett haszontalan.
Hogy jóízűen nevethess rajtam,
lélekemelő nyomor páncélodban?
Mert bölcs költeményed halott
szavakat tart számon nekem, s
vágyaidnak olcsó rabja monoton
bilincsbe ver. Toporzékolsz egy
lap oldalán, hánykolódó borítód
filmesíted meg csupán. S mindeközben,
saját bankodnak kopogásai tompítják
lelkiismereted, igazát bizonygatja,
de semmire nem tudsz fedezetet
biztosítani. Vakond léted, anyagias
tükrökben tépelődő, mozdulatlan fénytörés.

Essran_Rothmor•  2021. február 28. 20:00

Az óra körbe jár

Az óra körbejár

A múzeumban töprengő festmény, ott fészkelődik a falon.

Izegnek-mozognak sarkai, míg a szögek nem engednek.

S nem tudja hogyan feleljen meg, a szép arany keretezésnek,

mert maga sem tudja meddig nyújtózkodhat benne.

Kiesve a szerepből, nem jön Oscar, sopánkodó alakításodért.

Szürke fátyladat húzod magad után, mi, ezernyi szempárrá tört,

hosszún, elnyúló tükrök üvegcseppjei.

S végei, töredezettek, akár a hajadnak tűhegyes tincsei.

De a földhöz csapódott, törött keretnek, púpos háta,

nem enged, diafilmben lebegtet téged.

Láthatatlan kéz szorítja, ökölbe, uszályod legvégét.

Csörlő ránt vissza, sebesen teker a videómagnó,

hogy újra ott ékeskedj, mindenki számára,

falba ágyazva, s a negatívokat rögzítse a lelkednek,

egyetlen, dobozkája. Újra!

Essran_Rothmor•  2021. január 31. 14:30

Megtörtek

Mert pótlékok vagyunk a gyenge testek mellett,
kik hazug mosolygással jelzik maguk biztonságát,
S gyalog módjára húznak hátunkra az istránggal,
Hogy ők szabhassák meg az elkövetkezendő útnak
Hosszát, a képmutató bitumennek valóságát.

Pajzsok mögött tartják csonthéjas elméjüket,
Darabokban adják át magukat a másik félnek,
Nudlit terítve ki, a vendég mély tányérjára,
Ízetlenül tálalva, vakon színlelt érzelmeiknek,
hála, hogy nem találják helyüket a világban.

Essran_Rothmor•  2021. január 9. 20:56

Zsoldos

A lényeg, hogy remélem nem egy pohárral
a kezedben búslakodsz a kocsma legszebb asztalánál,
és azt nézed mennyire törik meg a fény az
átlátszó pohár nyakán. Mint saját, elcsúszott tükröd
a fürdőszoba falán. És a pohár közepén ülepszik a hab,
a pára pedig beteríti átlátszó önvalódat
a bezárt szobácskában, az elhúzott
zuhanyzófülke zubbonyára vetített, szürke ikerláng.
Olcsó kenyérhéjon nőtt fogsorod, néma,
Vak szemed látja a láthatatlan csodát,
S burzsuj felmenők közt voltál szolga,
Még is, a te szavaidtól hajtották fejüket alázatra.
Légy a hit bajnokán ékeskedő lánckesztyű
Mi magasba tartja az életnek pallosát,
Sírásóként, irtsd s vesd a sötétség magját,
Míg fehéren csillog pengédnek éle.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom