Erzsi-Zsu blogja

Itt van velem az életem,

ím fájó titokról mesél,

kérlek old fel az érzelmem,

szívemnek ragyogva regél.

Rabjává vált az akarat,

szeretet kelyhéből, ittas

gondolat, eltorzult harag,

vezeklő szívre így kihat.

Gyötrődő érzelem kutat,

mert odavár a boldogság,

elhomályosult a tudat,

mégis leküzdi a csodát.

Hisz tollamban van az álmom.

Lám, üzenetet küld felém;

- verset ne írj! - Nekem fájó...

Féltés, ilyet tőlem ne kérj!

Itt van velem az életem,

tükröm ráncaimra sóhajt,

Lám alázatot ad nekem,

fájón rám tört titok, olyan...

Vörösre sírtak a szemek,

szívem elönti az érzés.

Választani? - Mind szeretem!

Bennem maradt örök kérdés!

Függönyök mögött

az utca forgataga.

A csupasz fák,

szígorúan leselkednek rám.

Szélnek susogó hangja,

nekem azt suttogja;

- ne félj, hozd ám a kiskutyád,

rátok veszély  nem leselkedik ám.

Hisz varrtam neki kis ruhát,

amiben naponta háromszor sétálok vele,

így ha esik, ha fúj, menni kell.

Számára megközelíthetetlenek,

a macskák lehetnek.

Erősen megfogva a pórázát,

csitítom a hangoskodását.

Hazaérvre tisztára törlöm a tappancsát.

Hiába én etetem, fürdetem, szeretgetem,

de Ő a páromat szemelte ki,

kiválasztott gazdának.

Szívem oly nagyon szaggatott,

mert érzi a  bántó hatást,

egy tartalom felzaklatott,

reszketve várom a varázst.

Bennem nyugalmat irányít,

az örök-érző anyaszív,

álmatlanul virraszt, ásít,

fáradhatatlanul, majd sír.

Érzed rajtam az uralmat,

pedig nem más, az mint féltés.

mert külön járod az utadat,

s távoli lehet az értés.

A folytatáshoz szeretet

kell, s az sajnos nem semmiség.

szavak bántanak...felejtsd,

s tudd szeretetünk elkisér.

Úgy fájnak a szavak,

Felemészt a bánat,

Bánatom csak hallgat,

Hangós szó is fájhat.

Mondd; - mit vétettem én,

Mi hát, az én bűnöm?

Rúgj már Te is belém,

Tőled lásd eltűröm!

Túl áradt szeretet?

Azt vissza nem kapom!

Vétettem ellened?

Úgy belefáradok!

Napjaim fájlalom,

Nincs bennem az erő,

Úgy fáj a bánatom,

Bántani az menő!

Hozzád szól a lélek,

És kérlek, hogy áldj meg,

Szív szakad, úgy félek,

Istenem bocsáss meg!

Van nekem pénz az erszényemben,

mégis érzem, hogy szegényedem!

Üres ám a bukszám,

nekem nem a druszám!

Így, bízhatok az erényemben!