A szívemre hallgatok

Szívem oly nagyon szaggatott,

mert érzi a  bántó hatást,

egy tartalom felzaklatott,

reszketve várom a varázst.

Bennem nyugalmat irányít,

az örök-érző anyaszív,

álmatlanul virraszt, ásít,

fáradhatatlanul, majd sír.

Érzed rajtam az uralmat,

pedig nem más, az mint féltés.

mert külön járod az utadat,

s távoli lehet az értés.

A folytatáshoz szeretet

kell, s az sajnos nem semmiség.

szavak bántanak...felejtsd,

s tudd szeretetünk elkisér.