Erzsi-Zsu blogja

Vers
Doli-Erzsi•  2015. február 9. 12:02

Ha menni kell, hát menj.

Nem lesz több könnyhullás,

Érzelem száguldás,

Szívnek ad nyugvást,

Az én lélektusám.


Ezernyi gondolat,

Eszemtől fut tova,

Nézd álom, hogy rohan,

Rég ként elforognak.


Ne keress kifogást,

Szívednek megbocsásd,

Nem volt csak álmodás,

Nem vettél tudomást.


Keresd meg a hibád,

nem ég a régi láng,

Már hiába kiált,

A szívkapu kizárt.


Tisztelettel kérlek Bennetek, ne lássatok bele semmit, senkiről nem szól!

Csak ma olvastam Ernest-től: Ha mennél, és a beam-tól: indulás, érkezés

Mamamaci-tól: Mennem kell című irásokat és a címek adták az ihletet!

Doli-Erzsi•  2015. február 8. 10:32

Ihlet nélkül

Gyere kedves pennám súgjál,

Mert ott belül bennem a csend,

Egy hang ami összekuszál,

Gondolatom agyamra ment.


Mert szárnyalnék időkön át,

Ím, hát fájlalom az álmom,

Hallgatom szívemben csönd fáj,

Elnyeli régi világom.


Lassan múlik a ködfátyla,

Árnyék ami előbukkan,

Életemnek hű világa,

Elmúló percek a múltam.


Mint vad szélként reszket bennem,

A felízzott kínzó vágyam,

S csendre inti szívemet,

A bölcs mai valóságban.


Társamul szegődött bennem,

Eme rózsaszín ködfátyla,

Hallgatom némító csendem,

Amint szélhárfája játssza.

Doli-Erzsi•  2015. február 1. 18:29

Vad táncot jár...

Vad táncot jár a gondolatom,

Melegség járja át hajnalom,

Mert őrzi fénylő mosolyomat,

És jó érezni, tudni, hogy vagy.


Szél hárfája fülembe súgja,

Szerelem dalának buja ,

Halk édes bódító dallamát,

Lelkemben kedvesem hallgatnám.


Midőn szólongat, gyertyafénynél,

Fénylő kék szemeddel rám néztél,

Ölelő két karod szorított,

Szerelmes csókod felvidított.


Ujjad bőrömön citerázott,

Miközben az éj ránk vigyázott,

Szerelmet suttogva alélunk,

Borzong fényénél a szemhéjunk.

Doli-Erzsi•  2015. január 23. 13:50

Az én szívem...

Az én szívem nem eladó,

Csakis örökbe adható,

Vele aztán Te ne játsszál,

Mert véle csak pórul járnál.


Hallgasd hát meg kicsi zenész,

Szívembe Te bele ne nézz!

Rímjeiddel agyamra mész,

Cuppanóst az arcodra kérsz?


Az én szívem nem eledó,

Csak is örökbe adható,

Vele aztán Te ne játsszál,

Mert véle csak pórul járnál.


Hallgass hát rám kicsi zenész,

A ritmúsa nem oly nehéz,

Szívembe ám ott van az ész,

Szerelem őmiatta élsz.


Az én szívem nem eladó,

Csak is örökbe adható,

Vele aztán Te ne játsszál,

Mert véle csak pórul járnál.

Doli-Erzsi•  2015. január 20. 13:23

Színház az élet

Ott játszol az élet színpadán,

Hitünk az életünk világa,

Mit oly véletlen tapintanánk,

Rejtelmes gondolatot hoz mára.


Életünk színészként játszva,

Csendesedik a gondolatom,

A régmúltat úgy megalázva,

Emlék megmaradtál parlagon.


Mert véletlen megnyom egy gombot,

Oly hazug egy mosoly, hát kitől...?

De mert érzi, nem olyan fontos,

És máris eltűnik a színről!


Nem siratom én már a napom,

Hát nincs mentségem tudom nagyon,

Úgy érzem ezt nem is fájlalom,

De jólesik, hogy elmondhatom!