Dellamama blogja
VersEstétől reggelig
A Nap bíbora alig csordogál,
szétfolyik az ég sötét bársonyán.Harang int búcsút az alkonyatnak,csendet áhítva a lélek hallgat.Bimbós ágak közt kóborol a Hold,végtelenbe tűnt minden ami volt. Az éj karja mély álomba ringat,képzeletben visszatér a tegnap.Csillag fénye hull a háztetőre,a Föld pörög, forog körbe-körbe.Kakasszóra ébred az arany Nap,reggel az élet új erőre kap.Juniusi Nap
Arany Nap fejem fölött,
junius nyárba öltözött.Ébreszt kora hajnalon,ontja fényét gazdagon.Aztán egy pillanat alatt,szél a fák hajába kap.Sötét felhő nagyra nőtt,szobába zárt a délelőtt.
A Nap csak nézi az esőt,elterelte a felhőt.Már újra szórja sugarát,felszárítja a határt.
Este nyugatra költözött,hol már kelni látják őt.Egek útján elfutott,tőlem el sem búcsúzött.
Télből a tavaszba
A hegytető még bírkózik a téllel,
hókucsmát visel hetyke büszkeséggel.
Hajnal harmatát szürcsöli a Nap,
bokrok alján már ébred a tavasz.
Hamar márciusba szökken az idő,
sárga ruhában virít a téltemető.
Avar alól kibújt fehér selyemben,
hóvirág údvözöl bókolva, kedvesen.
Faágon kismadár incseleg a széllel,
Kikelet-kikelet! Csip-csirip, énekel.
Jéghideg
Vasmarkú fagy öleli a tájat,
szél zilálja a tóba fagyott nádat.Dermedten állnak a part-menti fák,a tél hideg kése arcomba vág.Puha köd bundába bújt az este,a Hold jégtükörben arcát kereste.Rian, hasad a jég, tűnik a kép,ónos-esőt szitál földre az ég.
Ünnep-éj csöndjében
Áldott szép estét hoz a karácsony,
gondjaimat fejemből kizárom,
vállam terheit is hátradobom.
A feldúlt Földnek békét remélek,
magamnak kis nyugodalmat kérek,
testemben lassan megpihen a lélek.
Még hallom távol a világ zaját,
szívemben szép zene muzsikál,
halkan dúdolom ismerős dallamát.
Pillám rolói szememre csukódnak,
most a szép álom tűnik valónak,
átkarolnak puha angyalszárnyak.
Boldog csillagarcok rám nevetnek,
fénylő karok magukhoz ölelnek,
melegség tölt el, érzem szeretnek.
Ünnep- éj csöndjében álmodni jó,
fagyos reggelre ébreszt a való,
puha takaróm hideg, mint a hó.