Estétől reggelig

A Nap bíbora alig csordogál,

szétfolyik az ég sötét bársonyán.

Harang int búcsút az alkonyatnak,

csendet áhítva a lélek hallgat.

Bimbós ágak közt kóborol a Hold,

végtelenbe tűnt minden ami volt.

 

Az éj karja mély álomba ringat,

képzeletben visszatér a tegnap.

Csillag fénye hull a háztetőre,

a Föld pörög, forog körbe-körbe.

Kakasszóra ébred az arany Nap,

reggel az élet új erőre kap.