Dellamama blogja

Anyák napja

Madárdalra ébred az erdő,
sugarátát szórja a Nap,
álomfátylat lebbent a szellő,
remény fénye símogat.

Papír szívecskét hajtogatok,
gyöngyvirág kis kezemben,
mosolygós, vidám gyermekarcok,
"ezernyi fűszál" - éneklem.

Jössz, felébresztett a képzelet,
angyalszárnyon szállsz hozzám,
csókolom reszkető kezed,
Drága, Jó Édesanyám!

Fekete bársonyát leereszti az ég,
bölcsőjében elringat az éj.
Szememre csipke fátylat von az álom,
édes emlékek lábnyomában járok.

Elrepült múltidők visszafénylenek,
végtelen tengerek égig kéklenek.
Fény kezed simítja testem tájait,
hullámok mossák  Kréta kő-partjait

A sós tenger lebegtet karkaidban,
édes vágybizsergés fut végig rajtam.
Mézes ajkad remegő ajkamhoz ér.
..........Hírtelen sötét s megszakad a kép.

Hívnám csoda-álmomat, gyere vissza,
a hajnal szemem kapuját kinyitja.
Könnygyöngyös pillám a fényre megremeg,
Csendben rámborul a magányhideg.

Kattan az ébredés, kitárja ablakát,
felfedi a föld mélyen rejtett titkát.
Hóvirág bókol sárga krókuszoknak,
a barkán izmos rügyek duzzadoznak,
Harmat gyöngyök ágakon ragyognak,
langyos napsütéstől a földre gurulnak

Múlik a csend, moccan a nyugalom,
picinyke bogár mászik a házfalon.
Huncut szellő kerget habkönnyű felhőket,
bokor alján kis virág temeti a telet.
Újra körbejár szendergő reményem,
a selymes tavasztól feléled a lelkem.
Dolgos kezem színesre hímezi a kertem,
pezsdül vérem, érzem, érdemes élnem.

**

*Kíváncsi gyermek tekintettel
Benéztem minden kő alá