Dellamama blogja

Személyes
Dellamama•  2018. január 24. 07:29

Bágyatag csönd

Bágyatag csönd ül rajtam, néma a szám,

múzsám téli álmot alszik, vagy haragszik rám.

Néznék, de csak bámulok magam elé,

szavaim elvesznek útban a papir felé.

 

A havas eső jókedvem elmosta,

ne kérjétek tőlem, hogy táncoljak dalolva.

Tavaszt várok, illatos kikeletet,

a napsugár,  madárdal felvidít engemet.

Dellamama•  2017. december 10. 11:12

Régi telek

Eszembe jutnak zord telek, 
akkor voltam kisgyerek. 
Anyámé volt a nagykabát, 
rám adta ne fázzak át. 
 
Túl messze volt az iskolám, 
beázott a kis-csizmám. 
Ha haza értem délután, 
hideg szoba várt reám.
 
Anyám mondta háború van,
éheznek, fáznak sokan.
Jégvirág nyilt ablakunkban,
tavaszról álmodoztam.
 
Egy jó szomszédunk fát hozott 
apám gyújtóst aprított. 
A vaskályha fel- felizzott, 
meleget alig adott. 
 
Ma ha otthonomba térek 
teljes a komfortérzet. 
Régi telet felidézek 
édes meleget érzek.

Dellamama•  2017. december 6. 07:45

Régi Mikulás /régi vers/

 
Egész éjjel a Mikulásra vártam.
az ablakot lestem, senkit nem láttam.
Vajon lesz ajándék a kis-csizmámban?
Végre megérkezett úgy hajnaltájban.
 
Láthatta, hogy a paplan alól lesek,
odajött hozzám és figyelmeztetett:
Fogadjak szót anyának, rendes legyek.
Ismerős a hangja, a simogató kezek.
 
Tudom, nem ment el, itt maradt a házban,
ősz szakállát megtaláltam a spájzban.
Sejtettem, apám bújt meg a subában,
akkor mégis hittem a Mikulásban.

Dellamama•  2017. november 14. 09:23

Kutyasors

Láttam Őt többször a buszmegállóban,
kóbor kiskutya, szőre gondozatlan.
Lábamhoz simul, tudja tőlem kérhet,
megérzem biztosan, már nagyon éhes.
 
Ugrándozik a jó falatok után,
pedig párizsit vettem neki csupán.
Szívem szerint azonnal befogadnám,
talán nem fájna annyira a magány.
 
Az eszem azt súgja ne gondolj erre,
kertemben két kutyus van eltemetve.
Fájdalom, öröm bennem még vitázik,
magammal viszem, sajnálom, hogy fázik

Dellamama•  2017. október 12. 10:56

Írnék a szerelemről

 
Írnék a szerelemről csodás verseket,
óhajtom az érzést ami rég elveszett.
Egek azúr kékjét idézi a szemed,
nagyon fáj, nem símogathat már a kezed.
 
Elmúltak forró nyarak, fülledt éjszakák,
emlékké fakuló csókok, múlik a vágy.
Szeretnék mást szeretni, de már nem lehet,
mert siromig betartom húség eskümet.
 
Vajon eljut hozzád kedvesed kérése,
csillagok fölött százezer fényévre.
Gyere vissza hozzám csak egy pillanatra,
búcsú csókokat csókolnék ajkaidra.
 
Letörölnéd érted ejtett könnyeimet.
megszépiti a rosszat az emlékezet.
Pillanat arcod őrzi arany képkeret,
soha  nem felejthet el aki szeretett.