Dellamama blogja

Meleg szoba az ember menedéke,
csak legyen télre elég tüzelője.
Kényelmes fotelben teát iszogat,
így viseli el a hideg napokat.

Eszembe jut az az ember a padon,
ő hol tölti az éjszakáit vajon?
Bor mámorban elfeledi nyomorát,
ma még talán megússza a fagyhalált.

Valamit tenni kellene emberek,
az üres beszédek itt már kevesek.
Migránsoknak adunk fűtött sátrakat,
míg itt hagyunk megfagyni magyarokat.

Lankás hegyoldalban építettem házat,
panoráma ablakból csodálom a tájat.

A nagy-városról fényeket lop az este.
Fűrkészó szemem a hidakat kereste.

Az ég hűvösében gépmadarak szállnak,
távolra mennek, de mindig visszajárnak.

Vágyok egyre feljebb, fel a hegytetőre.
Szúkségem lenne  időre, tehetségre.

Most azt hiszem költői a gondolatom,
ahogy tollal kezemben alakoskodom.

Túl hétköznapi dolog mindenről írni,
erővel nem lehet a csúcsra feljutni.

Álom útjára léptem szemlehúnyva,
völgyből felszállok a magas dombra.
Különös szárnnyá nőtt két kezem,
már vár a siker a kék hegyen.
Csak játszott velem a képzelet,
a csúcsra még fel nem mehetek,
útam állják költő- istenek,
zsebemben valamit keresnek.
Nem találták a " tehetségem",
a völgybe kell még visszatérnem.


Jobb ha a valóság talaján állok,
így nem érhetnek csalódások.
Álmom üzenetét már értem
be kell látnom tévedésem.

 A múltat lezáró szánalommal számolom a másodpercet,
három kettő, egy.
Megboldogult az elmúlt esztendő.
Fogat csikorgat az idő.

Magasban játszanak retinát kápráztató tűzfények,
elvakítják a szemet.
Az örvendező világ jajszavakat kiállt,
a hírek torkom szorítják.

Már-már a gödör fenekére érsz,
megnyugtatnak, semmi baj, semmi vész.
Keskeny, korhadt palló a remény,
van cirkusz, de nincs kenyér.

Szipogva csöppen az eresz,
agyam a sötétben elgurult szavakat keres.
Nehezen született e költemény,
a világ is vajúdik az új év küszöbén.

*

Arctalan sorsok pokrócon hevernek

az aluljáró monoton zajában

A közöny odébbáll

Hadakozik bennem az indulat,

Tehetetlen vagyok

Nem értem a folyton elvékonyodó várakozást

Itt hever a lábunk előtt a gubanc

Inkább átlépjük a "problémát

Oldja meg a franc

Többszólamúságban szenvedünk

Vakok és süketek lettünk

Hová lett a részvét?

Megrekedt bennünk a szeretet?