Dellamama blogja

Százezrek haltak érted szép magyar hazám,
ma értük rebeg hangtalan imát a szám.
Zsarnokság verte le a szabadság harcot,
vesztes csaták hősei előtt fejet hajtok.
 
A szabadság ízét soha sem érzitek,
ha önként dugjátok igába fejetek.
Keresztény-hited vára, léted védtelen,
napjaidon eluralkodik a félelem.
 
Hervad a virág szabadságunk oltárán,
hozzátok szólok nép, egységért kiáltván.
Fogjon össze végre mindenki, ha magyar,
ma is küzdeni kell, ha szabadságot akar!

Nézz hátra, mielőtt rohannál előre,
jelened és jövőd kerül most veszélybe.
Hallod már idegen csizmák dobbanását,
nézed bénán a hódítók vonulását.
 
Nyugtalanság feszül Európán belül,
határok kerítését döngetik kívül.
Jogot tipornak, nem kérnek, követelnek,
barbár emberek szervezett serege ez.
 
Őrült ki a mérges kígyót simogatja,
addig nem fél tőle, amíg meg nem marja.
Ha nincs egység, cselekedni kell egyedül,
ébredj, mert a kisebbség többségbe kerül!

Kábítás vibrál szemeinkben.
ez a világ már élhetetlen.
Hiába vívjuk harcunkat,
mások nyúlják le hasznunkat.

Az emberiesség  hiányzik.
itt a szánalom is hiánycikk.
Míg rágódunk a sors igazán,
vámpírok ülnek a nép nyakán.

Hallatja már hangját a magyar,
de még nem tudja, mit akar.
Ha egy-akarat lesz többségben,
utcára megy Dózsa szellemében.

"De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!'