Születésnapomra

Születésnapomat nemrég töltöttemS szívemből ezt a verset költöttem:


45 szál gyertya, 45 év
Mely gyakran kisiklott, és néha révbe ért.
Sokszor fekete madár repült fölöttem
S lakatlan volt a sziget, ahol partravetődtem.


Magányos emberként jártam keltem,
S haszontalan cél lebegett előttem.
Egy gyümölcsfa voltam én,
Ki gyümölcsöt nem érlelt,
S kit a havas táj közepén a gyengeség fogott el.


De én nem vagyok az a diófa
Kinek örülnek, mikor a magját ősszel hullajtja.
És bár az elmúlás idején gyűjtik azt kosárba,
Talán örömkönny is pereg érte a téli esték asztalára.


Nem, nem a hideg évszakban születtem,
Bár a névnapomat ekkor ünneplem.
A nyár adott életet nekem,
S július havához van kötődésem.


De a nyár legtöbbször úgy múlott el,
Hogy keserű lett az édes tej.
S a nyármeleg szellő sem ölelt át
Hogy lekerüljön rólam a vastag nagykabát.


Ám nem tudok szilárdan sem állni mint egy fenyő
A magas hegyek rendíthetetlen királya ő.
Kinek gyümölcse apróvadat nevelő
Törzse otthont adó, csendes pihenő.


De a gondok ellenére még mindig szeretem a cinege dalát
Ki nesztelen ideröppen a kertek alá.
Egymagában érkezik. Ám hangjában nagy a vágy,
Hogy párját hívja , s így énekeljék el együtt a legszebb nótát.