Szerelmes vers

Volt bennem reményMikor végre ott megláttalak

S nem csalódtam én

Mikor itt karjaimba zártalak.

Szabadságra ment a bánat

Mióta múltkor megsértettél

S adtam csókot egy fának

Mert a szerelem csónakba beleültettél.

És nem borult be az ég

Hiszen kezem kezedhez ért

Szineseket álmodtam

És azt, hogy kedvedben jártam én.

Ez tetszett nekünk

S vetkőzött a vágy

S mint a csillagok felettünk

Ragyogott a szemünk azon az éjszakán.

Azon az éjszakán

A világító torony őrként állt

És sápadt fényét a Hold

Nekünk ontotta alá.

Süppedőn, bokáig értem a homokban

Te legyél a férfim nagy titokban

De kiáltsuk csak ki reggel a nagy világba

Hogy szeretlek és te szeretsz, mi tudjuk, hogy nem hiába.