Angyalka73 blogja
Csend lett
És csendes lett a táj,és némaság lett azután,
hogy emléked itt maradt,csendben csak Te távoztál.A vázában színpiros pipacsok,napraforgóvirág és nefelejcs.Szív, fény és fájdalom,a hazatérőnek ez maradt,Neked már nem kell.
Forró tej az asztalon,az élet nedűje, s az alkalom,hogy megragadjam egy pillanatrakét kezed, s az emlékekre gondolok.
Lassan kihűlt ajándék ez mind,a szél szürke port szertehint.Egyhangúság, s törött tükör,ha belenézek, ez már örökkön örök.
Egy kisegér
Egy kisegér a kislány kezében,Szereti őt félelmében.
Becézgeti, melengeti,Szívéhez közel engedi.Kettő kisegér a kislány kezében,Egy egyszerű barátság az életében.Tenyerét nyitva tartja,Rájuk pillant utoljára,S mert párban látja szépnek őket,Egérutat enged a szürke szerelemnek.
Sajnálom
Sajnálom, hogy nem láthatlak többé,És emléked is majd így válik köddé.
Holnap a pályaudvaron újabb embertömeg vár,És én nem leszek ott - egy a sok közül - már.Nekem nem fordul a tél után a nyár,Nem köszönötenek hajnalban a rügyező fák.S az ősz is elengedi kezem minden reggel,Mikor másik busszal indulok, könnyes szemmel.
Nem volt alkalmam elköszönni tőled,Sohasem voltunk kettesben, ez volt az oka főleg.És most leülök ide szépen egy mérföldkőre,Egyedül maradtam, némák az utcák és a semmibe futnak előre.
Karácsonyfa alatt
Karácsonyfa alatt bontogatom a csomagot,Lássuk csak, ajándékként mit kapok?
Hétpecsétes lakattal záródik az ajtaja,
Akárki a titkát meg nem tudhatja.
Kinyitottam. S lám, a dobozka üres teljesen,
Ennek ellenére nagyon is a mélyébe lestem.
És nekem attól lett értékes e kis láda,
Hogy megfejthető a talánya:
Ha valami üres, akkor abba lehet tenni,
És akinek küldöd, talán sohasem fogja feledni.
Mert nem tárgy az, csupán néhány szó mellette,
Mely a jelenben fontos és kimondható lenne.
Talán most valaki nekem is így szánta,
Hogy megérezzem, mi szívének a legfőbb kívánsága.
Így az ünnepnapon tudom, ki gondol énrám,
Én megköszönni szeretném, átölelve, vállán.
A fehér krizantém
A fehér krizantém a tél virága,kiviszem a temetőbe,
ahol színt hoz a komorságba,ahol emlékek öltöznek így ünneplőbe.A fehér krizantém, az maga a halhatatlanság,és örömkönny, hogy egyszer Ő velem volt.Nem múlik el az az igazságtalansága szívünkben, amikor végleg reáborul a sirbolt.