Plágium

Ametist•  2012. szeptember 29. 15:32

Minden együtt van a képen
- formák, színek és vonalak -
s az egész nem egyéb mégsem, 
mint egy tökéletes másolat:
Élet-plágium, lemásolt, klónozott
jelen, csillogó aranypor, szürke
bádoglemezeken...
szabályos csokorba rendezett
művirág, nagyítóüvegen át
szemlélt mű-világ - megdermedt
viasz a gyertya oldalán, kihúnyó,
pislákoló fény, annak is halovány...
a Szikra, az hiányzik, amelyben
született, s Tűz, mely a Lélek
mélységét nyitja meg,
nincs benne érzés, nincs dallam,
szárnyalás, csak a kín érzik
rajta: a nyögve-akarás...

A sarokban, ott alul, egy kis vázlat
hever: egymásba kulcsolt ujjak,
 s a szempár... hogy figyel!
összeszorított ajkán néma
fájdalom, hogy mit érzett a festő,
pontosan tudom - a Tehetség
ütött rá láthatatlan Jelet, a Csoda,
mit elorozni, megvenni sem
lehet, mely kincsekkel, arannyal,
pénzzel nem mérhető - mértéke csupán
egy van: a végtelen Idő...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2012. október 1. 07:33

nekedisragyogót..csáááóóó :)

Ametist2012. október 1. 07:33

Hali, tudod, a lótás-futás...most is mennem kell dolgozni. Szép napot, Skary :)

Ametist2012. október 1. 07:32

Ancsa, neked is szép reggelt! :)

skary2012. október 1. 07:32

szióóórégolvastalak :)

Ametist2012. október 1. 07:31

Skary, szia :)

kapocsi.ancsa2012. október 1. 06:29

''klónozott
jelen, csillogó aranypor, szürke
bádoglemezeken...''

Nem egyszer olvasnám...nekem valahogy szomorú,de szép
egyik rész ezért, másik részlet azért.
Puszi

skary2012. október 1. 06:25

ja...tulajdonképpen nincs is mérték...

Ametist2012. október 1. 05:47

Margaréta, örültem neked :)

Ametist2012. október 1. 05:46

Torpilla, köszönöm, hogy olvastál!

Törölt tag2012. szeptember 29. 19:48

Törölt hozzászólás.

Torpilla31812012. szeptember 29. 17:05

''mértéke csupán
egy van: a végtelen Idő...''

Hmm...szép gondolat...