Ametist blogja

A zöld lidérc labirintusában eltéved a lélek,

nincs őr, ki megmodja merre lépj, csak

tilalomfák és titkos ösvények... itt

egy szakadék, ott egy mocsár,

ha nem vigyázol lehúz a hínár,

- zöld haja egy lidércnek -

óvatos léptekkel haladsz, s

kutatsz szemmeddel a sötétben:

Hold arca, égi lámpás, segíts!

mindenütt homály, csak az

út végén dereng egy csöpp fény, halvány

remény, aztán kihuny az is...

és amikor már minden reménytelen,

káprázó szemed előtt hirtelen

megjelenik a boldogság kapuja,

 szikrázó palota, ámultan nézed,

- elbűvölő igézet - ám akkor

eltűnik a hozzá vezető ösvény,

kihuny az egyetlen kis fény,

az egész nem más, mint

kusza labirintusok szerteágazó

vonala, s neked nincs kezedben

Ariadne fonala...

Tüzes vagy, ágaskodsz a szélben, minden porcikád remeg,

azt gondoltam magamban: megszelidítelek.

Nem tűrsz zablát, se pányvát, hab lepi testedet,

leszel még engedelmes: megszelidítelek.

Vágtatsz a pusztaságban, sörényed vadul lebeg,

pihenj meg néha kedves: megszelidítelek.

Ha mindenkit felöklelsz, ki közeledbe megy,

zabot viszek kezemben: megszelidítelek.

Nem kell ostor, se pálca, csak suttogok neked,

már felfigyelsz szavamra: megszelidítelek.

Most figyelmesen nézel, rám csillan szép szemed,

én mosolyogva hívlak: megszelidítelek.

Habozva meg-megállsz, a füled hegyezed,

én lassan simogatlak: megszelidítelek.

Ujjaim alatt érezem, a bőröd bizsereg,

az érintésem nyugtat: megszelidítelek.

Már itt sétálsz nyomomban, a vállamon fejed,

emlékszel(?) ugye mondtam: megszelidítelek.

Versem - neked

Ünneplőbe öltöztetem a lelkem,

hajamba virágot fonok,

forrás vizével töltöm meg a korsót,

kezemben madárkát hozok,

öleljenek körül a hangok,

mint csengő harangok...

Ujjaimmal végigsimítom arcod,

szívedbe jelet karcolok,

és csók-pecséttel zárom le az ajkad,

hogy rám gondolj, amikor hallgatod...

...egy szó csupán, mit sosem mondok el,

elsuttogok némán, csak magamnak,

mint kis ablak, úgy nyílik most szívem,

utat enged varázslatos szavaknak,

a titkos kertből néhány szál virág,

mit éjszakánként ajtód elé raktam,

és csókom, amit néked küldtem el,

és álmomban ezerszer visszakaptam...

Altató

 Ring a hullám, ring a tó,

édes álom, ringató,

dalra kél az esti szél,

hallgatom, hogy mit mesél,

s mert az álom elrepít,

újra látom fényeit,

csillagokból szőtt palást,

szivárványszín látomás,

tündérlányok kék haja,

varázslatos éjszaka,

holdsugárból ezüst lánc.,

könnyű léptű fátyol-tánc,

hajladozó fűzfaág

halkan zsongja dallamát,

ringat-ringat, mint az ág,

kedvesem, jó éjszakát!