Idő

Ametist• 2009. március 24. 11:02

Gottfried Keller: Idő (ford: Szilas Ildikó - Ametist)

Az Idő nem megy, ő egy helyben áll,
az ember az, ki rajta áthalad, mint
zarándok vagy karavánszeráj,
és utazásunk csak egy pillanat....

Alaktalan és színtelen dolog,
formát, hitet csak tőlünk nyerehet ő,
mint árnyak bukkanunk fel partjain,
míg újra elnyel mindent az Idő...

Hajnali harmat villanása csak,
mely Napsugárnak fényében vakít,
egy pillanat is igazgyöngy lehet,
s egy évszázad is elenyészhetik...

S te egyetlen, csodálatos Világ,
végtelen szépség, meg nem unható,
"Örök szerelemem" - így írok neked,
e néhány sor most tisztán látható.

Mert oly öröm, boldogság nékem az,
hogy koszorúdban virág lehetek,
dicsérlek éjjel-nappal, boldogan,
s a tiszta forrást őrzöm, míg lehet...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!