szederfalu blogja

A nő az öregedés letörölhetetlen jeleit nézegette a tükörben.

Az egykor bűnre csábító szemei alatti táskákat,a keresztráncokat a nyakán,amit a most nagyon divatos könnyű sálakkal még gond nélkül eltakarhat.Ringó csípőjén és hosszú combjain megjelenő gödröcskéket,azokat a bizonyos déligyümölcsöt idéző pórusokat...

Randira készül.

Így ötven felett.Mert nem szeret magányos lenni.Mindig is körülrajongták a férfiak,és ő hagyta had udvaroljanak neki.Még kolléganői rosszalló pillantásai sem érdekelték.

Ugyan már!Csak irígykednek!Mert ő jól néz ki,csinos,nem viselték meg a házassággal járó nyűgök.Papírral sosem kötelezte el magát,csak úgy éldegélt vadházasságban.Ha valami nem tetszett,ha lapos lett a kapcsolat,nem volt gyáva újrakezdeni az életét.Gyermeke nem született.Valami mindig fontosabb volt,a karrier,a lakás,az újabb diploma.

Az élete mégis teljes és boldog,mert azt tehette,tette,amit szeret,ami neki jó volt.

Most kissé elbizonytalanodott.A korabeli férfiakat kinőtte.Pocakos,kopaszodó,elkényelmesedett házipapucsokra nem vágyott.Egy koccanás hozta össze jelenlegi partnerével,aki 15 évvel fiatalabb nála.Eddig csak színházba,étterembe,sétálni jártak.De ma...ma meg kell történnie az első testi érintésnek.jól tudta ezt abból a tekintetből,amellyel a férfi ránézett,mikor vacsorára hívta,a lakására.

Csak semmi feltünő holmi,kibuggyanó mell,vagy villogó combok!Elegáns visszafogottság.Fekete nadrágot és blúzt vett fel,tűsarkú cipővel,és piros fülbevalóval,karkötővel.Mert piros az kell!Ha egy nő magára szeretné vonni a figyelmet,legyen egy kis piros rajta.Ha feltünősködni akar,akkor a ruhája,ha csak finom észrevételt,egy kevés piros nagyon hatásos.

Diszkrét parfüm,egy utolsó pillantás a tükörbe:

-Igen,még felöltözve egész mutatós vagyok!A többit meg majd eltakarja a jótékony félhomály...

-Hogyan tudnád mi a külömbség álom és valóság között,amikor ébren is álmodozol?Ott mocorog benned a vágy örökké.Csak őt akarod.Övé minden gondolatod.Hozzá beszélsz,neki csinosítod magad,a kedvenc ételeit főzöd...Pedig ő nem fog enni belőlük,hiszen messze van tőled.Nem csak kilóméterekben mérhető a távolság.Nem láthatja az új ruhád,és nem emlékszik rá mit is mondtál neki.Hiszen ott sem volt.Csak te képzelted oda.A távolságot ő tartja.Mert nem közelít.Vagy ha mégis,akkor észbe kap és rögtön meghátrál.Átmegy sündisznóba.Befordul és szúr.Mert túl fontos vagy neki.Különös ellentét ez.Törékeny érzések.Vigyázz rá,mert elég egy félreérthető szó és már fáj is.Nem csak neked.De ő jól titkolja.Miért ilyen önző?Ha kéred,nem enged el és ártatlanul vissza édesget.Tudja,hogy fáj neked,mégsem hagy elmenni.Mire kellesz neki mégis?Mit jelent az,hogy:Megszoktam már,hogy vársz...?Ki nem mondaná,hogy hiányoztál neki...Talán többször kéne nem várni rá.Talán többször írna ilyen üzenetet.És talán egyszer végre kiszakadna belőle,amit most annyira féltőn óv!-

A nő fázósan gömbölyödött össze a takaró alatt.Mert csak magával diskurált.Már olyan sok"barátban"csalódott,hogy inkább senkinek sem beszélt az érzéseiről,a félelmeiről.

Ez a szerelem nagyon váratlanul jött.Egy ballépés után,ami majdnem válással végződött,nem kereste a kapcsolatot.A sors akarta talán.Az sodorta ezt a férfit eléje.Hogy megváltoztassa az életét.Hogy azt tehesse,amihez kedve van.Hogy kinyíljon a benne rejlő tehetség.

Nagyon külömbözőek.Mégis.Mégis egymáshoz tartoznak.

Olyan sokszor elképzelte már,milyen lesz ha végre megcsókolja.Sokszor átélte már a kéjes érzést,amikor álmodozva,könnyített az égő vágyon a kezével...Mert a valóság nem olyan tüzes.Az csak nagy beszélgetésekről és csavargásokról szól.

A ma reggeli telefon rosszul érintette.Oké,hogy barátok,meg minden.De talán a csajozós kalandjait nem vele kéne megbeszélnie...Próbált jópofizni,de mintha lelépett volna a párkányról,csak zuhant-zuhant lefelé,a mélybe,a kétségbe esésbe.

-Ő miért nem?És az a másik miért igen?-

Valami mondvacsinált ürüggyel szabadnapot vett ki,és felült a reggeli buszra.A városban büszke szél bujkált a házak között.A térképet böngészte kicsit,majd megkereste a metrólejárót.Vonaljegyet vett és remegve várta mit osztott le neki mára az égi nagyfőnök.Számolta a megállókat,ahogy közeledett egyre rosszabbul érezte magát.Izzadt,hányingere lett és szédült.

Az utcára érve lehűtötte a hideg.Pár percre megállt,hogy összeszedje magát,és tájékozódjon,majd megtalálva az utcatábát elindult a kávézó felé.Szerda volt.12 óra.Éppen kapott egy üres asztalt az ablak melett,szemben az ajtóval.Sosem ült háttal az ajtőnak,ideges lett tőle,ha nem láthatta ki jön-megy.Hosszú kávét rendelt tejjel.Várt.Ő ebéd után szokott betérni egy latte machiattora.Egyszer elhozta ide,onnan tudta a címet.Gyakran felemlegették azt a délutánt,mikor megmutatta neki a szülőházát,a kedvenc helyeit,az életterét.

Hárman léptek be az ajtón.Ránézett,de elment mellette.Visszafordult,mint aki meg akar bizonyosodni róla,hogy rosszul lát.A nő kedves,kérdő grimaszt vágott.De a férfi leült a barátaihoz.Miközben rendeltek,majd megitták a kávéjukat,végig őt bámulta.Látszott az arcán a meglepetés.

-Ez nem lehet!Mit keres itt?És miért nem hívta fel,hogy itt van?Nem,ez mégsem ő,csak hasonlít.Olyan régen láttam már,hogy most az első hasonló nőben őt vélem felfedezni?-

Fizettek és indultak.A nő utána szólt:

-Szia Levi!

-Melinda?Te itt?Bocs srácok,menjetek,majd én is mindjárt...Miért nem hívtál fel,hogy itt vagy? 

-Miért?Akkor mi történik?Elfelejtetted,hogy nem is tudom az állandó számod?Csak a titkosat,ami az enyém,amit csak akkor kapcsolsz be,ha velem beszélsz?Hogy tudtalak volna felhívni?Nem ülsz le?

Levi zavarban volt,de a szemei ragyogtak,azok elárulták az örömöt.És a nevetés,ami mindig a hangjában bujkál,amikor vele beszél.Telefonált egyet,hogy ne várják a stúdióban,nem megy vissza.A fiúk nagyon viccelődtek vele mi okozta a hirtelen rosszullétet...

-Csak pár órát maradok,megyek vissza a délutáni busszal,de ha dolgod van nem gond.Így jár aki meglepetést akar okozni.

-Nem,nem.Szeretnék veled maradni.Menjünk innen,itt sok az ismerős,tudod ez a művész-negyed.A hátad mögött is ül pont egy énekes.Ráadásul még utáljuk is egymást.

-Jó menjünk valahova,ahol beszélhetünk nyugodtan.

Sétáltak egy utcácskát,majd megálltak a kocsinál.A jó öreg suzuki ismerősen köszöntötte.Mentek egy kört a városban,semmiségekről csacsogtak.Megálltak a Városligetnél sétálni.Még a nap is kisütött a kedvükért.Nevetve idézték fel a nyári találkozásuk emlékeit:a gorillákat az állatkertben,az elefántházat,a manga imádó jelmezes fiatalokat.De fázni kezdtek és visszaültek az autóba.

Melinda hosszan nézett Levi szemébe,majd mivel hiába várt rá,megfogta ő a kezét.A férfi az arcához húzta és megcsókolta az ujjait.

-Nem tudom akarom-e ezt.Nem lehet,tudod.Fontos a barátságod.

-Sok hülyeséget hordasz össze!Mindjárt hazamegyek és hónapokig nem látlak!...

Megsímogatta a férfit,aki nem bírt tovább uralkodni magán,látva a guruló könnycseppet a nő arcán.Magához húzta és lecsókolta róla,de az nem akart szünni.A könnyeknek nem lehet parancsolni.

Az ajkuk összeért.Csak egy pillanatra,mégis bóditóan édes volt.Nézték egymást,majd vad és őrűlt csókolózásba kezdtek,mintha soha nem akarnák abbahagyni.Ösztönösen bontották le a ruhát,szabad utat adva a vágyakozó kezeknek,folyton beleütve magukat hol a kormányba,hol a műszerfalba.Az ülés,mintha magától dőlt volna hátra,mintha minden varázsütésre történne,egymás száját el nem eresztve adták át magukat a hirtelen jött érzéki vágynak.Már szinte ruhátlanul gabalyodtak össze tagjaik,amikor ajtócsapódásra riadtak fel.

Beparkoltak melléjük.Kijózanító volt az a hang.Egymásnak estek egy nyilvános parkolóban?Levi eszmélt először:

-Menjünk inen máshová,akarlak,nem értem miképp,de megőrülök ha nem leszel most az enyém!Nem vagyok normális,hogy itt a kocsiban,de semmi nem érdekel,csak te és a forró tested!

-Nem,Levi!Nézd az órát,mennem kell!Muszály időben hazaérnem,és neked is!

-Nem tudlak elengedni!Ezt éreztem mindig!Ezért nem akartalak soha megérinteni!Inkább elfolytottam az érzéseket,ne haragudj ha ezzel fájdalmat okoztam neked!

-Vigyél a buszhoz,vagy kiszállok és megyek villamossal!

Melinda megkapta amire vágyott.Nem akart többet.Csak a bizonyosságot,hogy nem csapták be a megérzései.Hogy nem közömbös neki.Nem érdekelte mi lesz ezután,csak a ma,csak a most számított,és az,hogy végre megcsókolta,mielőtt felszállt a buszra.

2010.03.06.