baramara blogja

 

Érzem, ahogy a meleg, puha

Mégis oly kemény tested lángja

Finoman, lágyan hozzám ér

És nedves tüze nyaldossa testemet

S ahogy a tűz egyre terjed,

Egyre nagyobb és fényesebb

Majd, mikor a legjobban lobogva lángol

Erős, ütemes ritmusban összeforrva

Táncolunk körbe-körbe, sebesen forogva

S a világ, .- meg körülöttünk minden -

Vörösen, izzón ég, s a gyönyör hevében

Időnként feljajdulva addig táncolunk,

Míg kiáramló boldogságod tüzes lávája elönt

Végül a hatalmas, forró táncban

Újjászületve, el nem ájulunk

 

Érezted, tudtad,

hogy ott vagyok veled?

A távolból is mindig

fogtam a kezed…

hiába mondták,

felejtselek el,

szívem nem engedett!

Üzentél nekem,

hogy nem lehet.

Tudom Kedves,

te is így érzed,

most is erősen

szorítom kezed…

hidd el, mindent legyőz

a szenvedély,

s a szeretet.

 

Budapest, 2011-12-18

 

Még érzem számban édes ízét csókodnak

Még érzem kezemen finom illatodat

Még érzem bőröd bársony-melegét

Magam előtt látom kedves mosolyodat.

 

Még látom vágyadnak feltörő erejét

Még oly közeli az emlék

Még hallom szavaid csengését

Ahogy fülembe súgod: mondd, hogy kell még!

Hogy ennyi nem elég!

 

Eljött hát a Szent Karácsony este

Megszólal a csengő hangja

Gyertyák lebbenő sárga fénye

Fekete fenyőt fest táncoló falakra.

 

Ott állunk ünneplőben

Nézzük, várjuk a csodát

Ám gondolatom messze téved

Amíg nézem a pompázó csillogást.

 

Lelkem elrepít hozzád

Képzeletben ott vagyok Veled

Nézem szemed csillogását

Simítom fáradt kezedet

 

De amint a gyertyák fénye kihuny

E szép álomból ébredve

Egy fényes harmatcsepp fájón

Gördül le csendesen arcomon

 

Budapest, 2011. december

 

 

Mikor megismertelek,

valami megdobbant itt bent,

régi tűz, vágy,

új utat talált a remény.

Te nem engedted,

falat húztál még az elején.

Lassan csökkent a láng,

alábbhagyott a szenvedély,

elfogadtam.

Azóta is tart,

de már csak parázs maradt,

mert szeretlek én.