baramara blogja
SzerelemSzerelmem, a természet
Kimegyek a szőlőhegyre
Várom, nézem a csodát
Ahogy itt ülök merengve
Magamba szívom illatát.
Van, hogy kemény és hideg
Olykor kedvesen megadja magát
Még sosem csalódtam benne
A természet velem, jó barát.
Csak mi ketten, együtt
Ez jutott már nekem
S én boldogan benne elmerülök
Elfogadom, szerelmesen.
Szeme égszínkék tenger,
Mely néha haragos zöldre vált
S nyári éjjel, szeme sötétjében
Ezernyi csillag táncot jár.
Tudom, belőle vagyok
S hozzá visszamegyek
Majd eljön az a napom,
Mikor végleg övé leszek…
Budapest, 2012. 8.13.
versem
Szeretnék…
Szeretnék még boldog perceket
szeretném, ha felém nyújtanád kezed,
szeretnék hozzád bújni egy forró nyári estén,
szeretnék a tűzön átrohanni Veled!
Mondd, hogy még lehet!
Szeretnék egy őrült, vad zenére
tombolni egy buja éjszakán,
aztán szép lassan elpihenni
egy férfi illatán.
Mondd, hogy még lehet!
Vagy csak feküdnék melletted
és nézném két szép szemed,
mely a tengert tükrözi,
vagy benne megfürödni és ott halni meg!
Mondd, hogy még lehet!