baramara blogja

Akarnék írni, de nem jönnek szép szavak,
bűzös lett a víz a sima felszín alatt,
hiába mosom naponta a szennyet,
vödörbe ragadt, mint a préselt pellet.

Csak mosom - mosom, a vizet is cserélem,
hiába sikálom, hiába kefélem,
tiszta víz elfogyott, ellep már a mocsok,
ebbe a munkába már belefáradok.

Jöjjön a friss eső! Ó Uram, adj vizet,
mossad kanálisba a bűzös szemetet,
s a mocsok legyen majd, ne én, ki megfizet.

Adj esőt, Uram a rothadó szemétnek,
halála születést adjon majd a létnek,
és tiszta forrásból fakadjon az élet.

Budapest, 2014. 05. 03.

Valahol ott fönt,

csak lopják a napot,

itt lent sok a gályarab

és kiszolgáltatott.

Míg fent a naplopás

jól fizetett állás,

a lenti munkáért

csak alamizsna jár,

semmi más.

Ki keményen dolgozik,

csak sötétben botorkál,

nem látja soha a napot,

hiába keresi a holnapot,

azt sokan ellopták már.

Éjt nappallá dolgozna,

ha még lenne nappala,

de neki hol van az már…

Sötét van, ha indul,

sötétben ér haza

- s még jó, ha van hova -

majd, ha lelke meggyötörve

egyszer felszáll az égbe

közelről nézheti a napot,

akkor talán lesz végre

neki is szabadnapja,

s helyette másnak

végre MUNKA.

Budapest, 2012. december 1.