baramara blogja
Metszőpont
Napfény csillan,
olló csattan,
két szem, négy szem,
venyige pottyan.
Kanyargó indák
utamat állják,
hajamat tépik,
ruhám szaggatják.
Azért sem hagyom,
nem sajnálom őket,
kevesebb ad többet,
majd nő a jókedv.
Ősz, mire eljön,
járom a táncom,
hordóban gyűlik
az éltet adó nedv.
Ng. 2018. március 12.
Sors - remény
A sors egy forgószínpad,
ő rendez, én játszom, ahogy tudok.
Nem mindegy, hányast dob a kocka,
van, ki nyer, van, ki a függöny mögött röhög.
A csalódás mit számítana,
ha rendben van a lélek.
De hiába süt be reggel a nap,
én sok mindentől félek!
Kétségbe akkor esem,
ha bajban van a gyermekem.
De azt kívánom, hogy ezt soha
ne érezze meg senki sem!
Ng. 2018. március 11.
Üzenet
Gyűlölet és harag, háború és közöny.
Mondhatnád azt, hogy ehhez mi közöm?
De a világodban meg kell látnod végre,
melyik út vezet sötétségből fénybe!
Előtted az ajtó, nyomd le a kilincset,
ne viseld tovább rabként a bilincset!
Aljas csúszómászók uralni akarják
tested, lelked – ha tudnák – ellopnák.
Vedd le azt a csuklyát, mutasd meg az arcod,
neked kell megvívnod jövőnkért a harcot!
Még sokáig viruljon mezeinken pipacs,
Ne hagyd, hogy jövődet elvegye sok ripacs!
Budapest, 2018. február 20.
Táncos
Untatta, untatta ritmusokra lépek,
untatta, untatta verseim a népet.
Egy, kettő, három, négy szavak jönnek sorban,
egy, kettő, három, négy zene szól egy mollban.
Untatta, untatta, így kell ezt most járni,
lépek balra-jobbra, muszáj megpróbálni!
Pár szótag, ha sánta, nem kell észrevenni,
csak járjon a lábam, s ne lépjen rá senki!
Ng. 2018. február 7.
Pihenő idő
Borongós téli nap, eső szitál éppen,
cinke ül az ágon maggal a csőrében.
Benn a kis szobában vár a meleg kályha,
tűz roppan, víz susog, dió gyűlik tálba.
Kopasz fák ágai küzdenek a széllel,
földben apró magvak álmodnak mesékkel;
tavaszi fényes nap meleg sugaráról,
nyiladozó rózsák édes illatáról.
Kóbor cicaléptek nyomai a hóban,
kamra felé szaladt, talán ott egér van!?
Pihen most az idő, töltődik a lélek,
ideje van könyvnek, versnek és zenének.
Feledni a múltnak minden bántó szavát,
úgy, mint a tavasszal lekerült nagykabát.
Tervezni a jövőt, ültetni a fákat,
ne hagyd, hogy lelkedre ráüljön a bánat!
Ng. 2018. február 7.