baramara blogja

Te vagy a tűz, én csak

vihartörte, száraz ág vagyok.

Gyere, adj magadból,

mielőtt végleg elkorhadok.

Adj egy kicsi szikrát,

lelkedből fakadt mondatot,

hadd lobogjak, hadd

járjak még egy utolsó keringőt,

vagy egy buja táncot, hadd lássam

magam csillogni szemedben.

Égess! Égess el, aztán hadd

hamvadjak el benned... ölelő,

lobogó, forró tüzedben.

Budapest, 2013. 10. 20.

sorok közé kódolt rejtjelek

mint cseperedő versben írt

titkos üzenet, mi eljut oda

hozzád, lőtávolságon is túlra

és nem lesz számvetés soha

könnyünkből nem lesz papíron paca

de szemünk íriszében feldereng

még az a holdvilágos fényutca

a majdnem lekésett busz is mára

szép emlék lett, mint a köveken

zökkenő vágyott lépteink száma

a mézes szőlő azóta már aszúvá érett

S én még most is - ott várlak Téged.

puha bőröd bársony barka

lágyan érint, simogat

finom szellő édes csókkal

borzolja a hajamat

szemed fénylő napsugárként

nevet bele szemembe

búgó gerle hangján szólítsz,

gyere kedves, ölembe

válaszomat küldöm néked

pacsirtaszó énekkel

napsugár nyit virágkelyhem

dongó méhként csal ide.

lábaiddal csiklandozzad

virágporos bibémet

édes nektárt kóstolgassunk

mézed kérem cserébe

pillangóként szállunk este

karikába táncolva

zsongva forgunk körbe-körbe

égő tűztáncba fúlva

kifáradva alszunk majd el

egymásba forrva hajnalon

hímporodat reám hinted

az lesz majd a paplanom.

Budapest, 2013. 04. 23.

Vágyruhát bont a tavasz,

Bimbót fakaszt, tüzet gyújt,

Levetkőztet szeme sugara,

Szele a szoknyám alá nyúlt.

Vágyom rád, érints, simogass!

Magamba szívom illatod,

Bódultan fekszem alattad, vagy

Őrülten, boldogan táncolok...

Még ne menj el, sokáig maradj!

Örökké így ölelj erős karoddal,

Akácillatú fák, orgonavirágok

Takarjátok tüzes nászunkat!

Nézem csillogó sötét szemedet

Lassan megérintem

Forró lágy, illatos bőrödet

Kezem finoman simul végig

Vágyad növekvő erejéig

Ajkam ezer csókja hívja

Két szememmel megigézem

Két kezem magasra hívja

Testünket tűz örvény forgatja

Zeneszón átütő vágyunk hangja

Kis szobádban árad méz édes illata