baramara blogja

Gondolatok
baramara•  2018. február 21. 08:42

Üzenet

Gyűlölet és harag, háború és közöny.
Mondhatnád azt, hogy ehhez mi közöm?
De a világodban meg kell látnod végre,
melyik út vezet sötétségből fénybe!

Előtted az ajtó, nyomd le a kilincset,
ne viseld tovább rabként a bilincset!
Aljas csúszómászók uralni akarják
tested, lelked – ha tudnák – ellopnák.

Vedd le azt a csuklyát, mutasd meg az arcod,
neked kell megvívnod jövőnkért a harcot!
Még sokáig viruljon mezeinken pipacs,
Ne hagyd, hogy jövődet elvegye sok ripacs!

Budapest, 2018. február 20.


baramara•  2018. február 7. 15:15

Pihenő idő

Borongós téli nap, eső szitál éppen,
cinke ül az ágon maggal a csőrében.
Benn a kis szobában vár a meleg kályha,
tűz roppan, víz susog, dió gyűlik tálba.

Kopasz fák ágai küzdenek a széllel,
földben apró magvak álmodnak mesékkel;
tavaszi fényes nap meleg sugaráról,
nyiladozó rózsák édes illatáról.

Kóbor cicaléptek nyomai a hóban,
kamra felé szaladt, talán ott egér van!?
Pihen most az idő, töltődik a lélek,
ideje van könyvnek, versnek és zenének.

Feledni a múltnak minden bántó szavát,
úgy, mint a tavasszal lekerült nagykabát.
Tervezni a jövőt, ültetni a fákat,
ne hagyd, hogy lelkedre ráüljön a bánat!

Ng. 2018. február 7.

baramara•  2018. január 22. 14:14

Köszöntő (Vanda, unokahúgom kislánya születésére)

Amikor egy élet megszületik,
az maga a Csoda.
Lelkében felsír a végtelen élet
mézízű dallama.
Ősi sejtek, az egész világ, mind
benne, mint apró, borsószemnyi lélek,
tükörképe Ő a múltnak, jövőnek
s örök ajándéka
a szerelem édes ölelésének.

Budapest, 2018. január 22.

baramara•  2018. január 15. 20:38

Szabadság

Szabadságra születtél,
de más lett a világ,
széthullott életed
kötés nélkül, rabság.

Hajad, lásd, már hófehér,
és bocsánat, hogy élsz,
tévútra kerültél,
már semmit nem remélsz.

Úgy élsz, mint számkivetett,
fasor-vég a hazád,
vagyonod cipeled,
lesz még egy éjszakád?

Fellobban még szívedben
sok régi szép emlék,
egy utolsó lélegzet,
s a szabadság már tiéd...

baramara•  2017. december 5. 23:35

Mikulásos (emlék)

Nyúlfejű mikulás huszárbajusszal,
ez maradt mára, és üres az asztal.
Nekem sem volt teli, de mégis édes,
és nem a csomagolástól volt annyira ékes.
Piros papír, alma és mogyoró,
olcsó szaloncukor, több évre ennivaló.
Utcán kerestük, merre jár Télapó,
rázta a szakállát, és közben hullt a hó.
Toporgó csizmák, gesztenyeillat,
pillanatképek… s minden elillant.

Budapest, 2017. december 5.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom