baramara blogja

Annyi jó költő megírta már előttem,
szavakat nem bugyolálok köréd, hazám,
voltál ifjú, szűz, s most nem véd a kupola.
Bármennyit koldult az élet, s betett nekem,
mégis itt pirul pipacs, s kék a szarkaláb,
itt ringatott anyám esténként dúdolva...
ténfereg bennem a szó, de rátalálok,
mert szép nyelvünk nem lehet soha a vesztes,
hiába üldöz sok fizetetlen kamat,
halljátok meg, most hozzátok kiabálok!
Ne hagyjuk felgyűlni a sok bűzös gennyet,
mert ők kifolynak, de a föld nekünk marad.

Ng. 2016. február 6.