baramara blogja

Gyász

baramara• 2016. május 2. 23:35

Egy élet volt

Szeretetre vágyott, boldogságra.
Talán nem tudta, hogyan adhat szépet és jót.
Magába zárta. Nem tudta kimondani, ami a lelkéből szólt.
Én nem segíthettem…engem is elnémított.
A csend bugyrába zárkózott életünk,
nem tudtuk soha kimondani a valót.
Tudta, hogy jönni fog… csak várt, nem panaszkodott.
S én nem voltam ott
mellette. Vajon kérte?
Vagy egyedül akart lenni,
amikor egy másik időbe költözött?

Ng. 2016. május 2.

9 hozzászólás

baramara• 2016. április 26. 22:56

Szia Anyu!

Szia Anyu! Látod? Megint rossz felé indulok,
hisz még csak második anyák napja, hogy
nem tudom kezedbe adni ezt a hülye virágot!!!

De megyek, nyitom a kiskaput, kereslek,
a kiskapával a kezedben - ott a virágos kertben…
de nem vagy ott. Nem jössz elém mosolyogva,
szemeddel könnyben úszva, meghatottan,
nem látlak görnyedten… és most nem szólok,
hogy gyere be, mert nagyon tűz a nap,
a munka megvár, hagyd csak ott, jó lesz holnap.

Aztán másfelé indulok...viszem a fehér violát,
de te nem teszed vízbe – majd én – mondom,
egy kicsi só is került bele. Nem baj.
Talán tovább él, és nézheted. Tudom – szereted.

Szia Anyu. Boldog anyák-napját.

Budapest, 2014. 04. 25.

15 hozzászólás

baramara• 2015. augusztus 26. 13:01