baramara blogja

Szerelem
baramara•  2016. április 8. 08:12

Veled

Amikor fáj a csend és itt bent a lélek,
amikor nem fogod a kezem, s félek,
és könnyben folynak el a tegnapok,
ilyenkor segít, ha rád gondolok.

Amikor rám telepszik az időnek súlya,
amikor rémálom kínoz újra meg újra,
sötét szobámban egy gyertyaláng lobog,
ilyenkor segít, ha rád gondolok.

Amikor itt a reggel, de nem vártam azt,
amikor minden nap egy újabb kudarc,
s nem tudom, mit rejt még nekem a sors,
ilyenkor segít, ha rád gondolok.

---

S én rád gondolok, amikor fáj neked,
rád gondolok, mert egyedül nem lehet,
veled vagyok, amikor nem is gondolod,
mert én vagyok a te őrző angyalod.

baramara•  2016. március 8. 12:40

Most

Most hozzád bújok kedvesem,
és álmodjunk sok szép mesét,
most úgy ölelj, mint hős vitéz,
ki rég nem látta kedvesét.

Most gondolatban ott vagyok,
hol minket együtt ért az éj,
ott édes nedűt kortyolunk,
lásd, itt vagyok - hát ne félj!

Még táncolunk a tűz körül,
lelkünk forrón izzó parázs,
most életünk is felderül,
mert kell nekünk a lángolás.

Most hozzád bújok csendesen,
hogy álmod ne zavarjam,
most nyújtom feléd két kezem,
és szól bennünk egy dallam.

baramara•  2016. január 25. 22:18

Ébredő évszakok (játékra írt vers)

Olvadj fel jégvirág, dúdolom dallamát az ébredő tavasznak,
harmatos fű alatt ébred a virradat, a fagyok elszaladnak,
bókoló barkaág, illatos orgonák szívemben muzsikálnak.

Elszállott tegnapok, fényt hozó holnapok, ébrednek nyári vágyak,
tűz éget, lángolón, karjaid vállamon, bánatok messze szállnak,
Szent Iván éjjelén, kis szoba rejtekén titkok bontanak ágyat.

Rőzseláng fellobban, két pohár megkoccan, testünk egymásba fárad,
szemed, mint esti tó, örök reményt adó őszülő éjszakáknak,
édes ízt érlelő, harmaton éledő szerelmünk ad csodákat.

Budapest, 2016. január 25.


baramara•  2015. november 29. 23:43

Szerelem dala (versvideó)

baramara•  2015. november 20. 21:10

Most

Most hozzád bújok kedvesem,
és álmodjunk sok szép mesét,
most úgy ölelj, mint hős vitéz,
ki rég nem látta kedvesét.

Most gondolatban ott vagyok,
hol minket együtt ért az éj,
ott édes nedűt kortyolunk,
lásd, itt vagyok - hát ne félj!

Még táncolunk a tűz körül,
lelkünk forrón izzó parázs,
most életünk is felderül,
mert kell nekünk a lángolás.

Most hozzád bújok csendesen,
hogy álmod ne zavarjam,
most nyújtom feléd két kezem,
és szól bennünk egy dallam.