szalay• 2026. január 10. 06:55
Még érezlek...
szívemben parázs lobban,
szemedbe merül pillantásom,
még fogod kezem,
mely egyre gyengül,
mögöttem már 8-as táncol,
hajamat ezüst por fedi,
arcomra idő vés jegyet,
idő,melyben nics leállás,
taszít egyre tovvább,sürget,
kegyetlen e játék mit művel,
álmokat hoz vágyközelbe,
vízen úszó habként bomlik,
dálibábja szín cseppekre,
még érezlek,
szívemben parázs lobban,
karom lassan nyíló ajtó feléd,
szemedbe merül pillantásom,
még mindig benne az égi kék,
csak állj most velem egy múló percre,
ne szálljon el a varázs,
időnk csendjében együtt ver,
két érző szív dobbanás.
Melbourne,2O24 június.
szalay• 2025. február 4. 08:44
Alvajáró vagyok közeledbe érve,
nyugalmad vonz,nem taszít,
különös érzés lenni veled,
madárként rámteríti szárnyait.
Bársony szellő érintésed,
simogató lágy fuvallat,
erdőre száll nyári napon,
végigcsókol lombokat.
Halk szavaid esőcseppek,
ha szomjas földre hullanak,
gond felhőit eloszlatják,
derűs lesz ismét a nap.
Lámpás vagy,mit kezem tart
világot hintesz utamon
távol tartva a sötét árnyát,
mellyel egyre birkozom.
Közel lehetek vagy messze,
akár körbe járhatok,
bumerángként vissza térek,
egész Egy csak veled vagyok.
2o21 október (feleségem névnapjára)
szalay• 2018. február 17. 02:26
Ne kérdezd,miért félek éjjel,ha kihunynak a fények,s sötét árnyak ölelnekNe kérdezd,miért remegek,ha hűvős hajnalokon,sirva,egymagam ébredek.Ne kérdezd,miért keresembenned a csendes magányt,melyet te adhatsz nekem.Ne kérdezd,mi volt a véletlen,mely útamba sodort,mikormár semmibe nem hittem.Ne kérdezd,mit régen tudtál,hogy útak elválnak s mégiskeresztezve,egymásra találnak. S én,nem kérdem tőled,hogy teljesült-e minden álmod,melyeket elképzeltél,vagy még mindig várod?Csak egyetlen kérésem,maradhatsz-e mindig velem,átsétálva,e rögös földi életen?
szalay• 2018. február 9. 02:02
Kitépném,ha lehetne,a sok rossz emlék izét,s csak a szépet őrizném,mely mint kopott fénykép,egyre veszti fényét.Nehéz most évek távlatában,idézni emlékeket,hola szépnek is ideje volt,reményekkel az élet lángolt,ahogy vitte az éveket.Hajad lassan őszbe hajlik,ráncok barátkoznak veled,úgy érzed révbe értél,s mint fáradt vándor útja végén,felém nyújtód mindkét kezed.Megfogom s nem engedem el,álmainkat visszük tovább,melyeket mi együtt szőttünks botladozva végig éltük,az ifjuságunk csodás korát.
2o16 márc
szalay• 2017. december 28. 04:01
Ködben járok, ha nem vagy velem, nem látom a szépet, hiába nézem. A nap nem fényes, a virág nem illatos, a fellegek borúsak, világom bánatos. Szerettem a szelet, mely arcod simogatta, játszott teveled, hajadat borzolva. Előtted járt az úton, néha mögéd került, szeliden csókolt, ha válladra ült. Most hiányzik suttogásod, hangodnak bársonya, selymes hajad fénye, bőrödnek lágy illata. A szél most is itt jár, emléked keresi, miért járok ködben nélküled, ő azt meg nem értheti.