FÉLHOMÁLYBAN

  Addig szeress,mig itt vagyok,

  s arcomat láthatod,

  kezemet szoritva,

  megoszthatod bánatod.

  Addig ölelj mig teheted,

  s mosolyogjon két szemed,,

  amig az akit szeretsz,

  ott állhat melletted.

  Addig mesélj,mig hallgathatlak,

  s mig vége lesz a napnak,

  mert ezek  átélt percek,

  egyszer emlékek maradnak.

    Melbourne,2o14