túloldal

Személyes
szalay•  2022. június 7. 06:01

Elhagyottan...

 

Megtörik a fény a tó tükrén,

őszi reggel,hüvős pirkadat,

szélhordta levelek az avaron

takarnak száraz ágakat,

árva csónak a néma tavon

benne rekedt a nyár íze,

hideg szél padkára ül

fázósan didereg reszketve,

magányos kócsag vjzre jön,

elszállt társait keresi

törött szárnya itt tartotta

útra többé nem engedi

fészke rideg e zord időben

párja sincs ki melengeti,

nem járhat maajd a vízre sem

ha fagyott jég a tavat fedi,

mi a sorsa e bús madárnak,

sem fészke sem társa neki,

hiába jön a tavasz ismét,

megtérő társ csak fészkét leli.


Melbourne,2O21

Szólj hozzá!
szalay•  2020. július 7. 04:26

Csupán ennyi...

 

szeretem a hajnalok hűvös pírulását

míg rejtőzik a park fái mögött

a reggelek illó mozdulását

mikor megébredek karjaid között

a redőnyön átbújó csillogást

mely szemedből tükrözödik felém

a hosszú esték meghittségét

ha veled kettesben lehetek én

szeretem veled bámulni

patak vízének lassú folyását

amint köveket simogatva

fodrozza habok vidám játékát

sétáink csendes ballagását

hol elég csupán egy kézfogás

távoli emlékekbe visszatérni

elhagyni messzire minden mást

percek órák hetek jelenét

melyet még veled tölthetek én

míg véges időm végére ér

s találkozunk a lét túlsó peremén


2o2o július

5 hozzászólás
szalay•  2019. június 10. 05:14

átszitált múlt

 

"nem tudhatom hogy másnake tájék mit jelent"

ahol születtem s éltem jelent

hol őseim láttak napot

fénylő mezőkön vágytak holnapot

szabadnak születve hősöket temettek

sirokba jeltelen kereszttel

zöld gyepes hantok most egymásra

omolva őriznek csontokat halomba

hol házak a múltam részei

elment ki ott élt nem sok a régi

emberek árnyéka tó vizén villan

az Olt vize nem áll habzón rohan

akkor oly nagynak láttam ...féltem

magamban s srácokkal mentem

kik nevettek s gúnya lettem nekik

de azon is lassan mindenki átesik

majd ifjú szerelmet találtam

parki ösvényen első csók volt

szerelmes kislegény...álltam

mig forgott a világ, szédült

érzés taszitott tovább

"nem tudhatom,hogy másnak

e tájék mit jelent"

ott vagyok ott mit honnak nevezek

hol éltem múltam s benne jelent

hoztam magamnak mely itt dereng

őrizve mindet távollét hitében

akár fa kapaszkodik gyökérhez

mig vihar ledönti közel a véghez


(az idézett rész Radnóti Miklós:Nem tudhatom...

 cimű verséből)


 Melbourne 2o19 június 9

  ( a nemzeti Összetartozás napjára)

8 hozzászólás
szalay•  2018. október 14. 07:25

Álmaimban

 

Álmaimban az Olt partján járok,köröttem végtelen a csend,s virágok

illata száll a légben,

madárdal hallatszik a füzes rejtekében.


Fennebb a kanyarban egy öreg malom dohog,

mintha mondaná,:szüntelen dolgozok,

számomra még mindig nincs megállás,

válaszol  csöndesen a vizcsobbanás.


Amott egy kis sziget az Olt medrében,

gyakran lementünk oda,a nyár hevében,

hűsölni az öreg fák lombjai alatt,

úszni a malomgát körül nagyokat.


"Csiszlik" volt a hely,ahová lejártunk,

gyerekként titokban,Anyánk tudta nélkül pipáztunk,

a nyár hosszu és meleg legyen,

ennyi volt csupán minden vágyunk.


Régi idők ize,gyerekkor emléke,

itt van most is velem s marad örökre,

távol az Olt vizétől, a Yarra partján járok,

közöttünk a nagyvilág....maradnak az álmok.


      (Yarra,a Melbourne-t átszelő folyó)

   


  Melbourne,2oo8

5 hozzászólás
szalay•  2018. február 17. 02:26

NE KÉRDEZD........

 


 Ne kérdezd,miért félek éjjel,

ha kihunynak a fények,

s sötét árnyak ölelnek

Ne kérdezd,miért remegek,

ha hűvős hajnalokon,

sirva,egymagam ébredek.

Ne kérdezd,miért keresem

benned a csendes magányt,

melyet te adhatsz nekem.

Ne kérdezd,mi volt a véletlen,

mely útamba sodort,mikor

már semmibe nem hittem.

Ne kérdezd,mit  régen tudtál,

hogy útak elválnak s mégis

keresztezve,egymásra találnak.

  S én,nem kérdem tőled,

hogy teljesült-e minden álmod,

melyeket elképzeltél,

vagy még mindig várod?

Csak egyetlen kérésem,

maradhatsz-e mindig velem,

átsétálva,e rögös földi életen?


3 hozzászólás
 
Következő
123