Ködben járok, ha nem vagy velem, nem látom a szépet, hiába nézem. A nap nem fényes, a virág nem illatos, a fellegek borúsak, világom bánatos. Szerettem a szelet, mely arcod simogatta, játszott teveled, hajadat borzolva. Előtted járt az úton, néha mögéd került, szeliden csókolt, ha válladra ült. Most hiányzik suttogásod, hangodnak bársonya, selymes hajad fénye, bőrödnek lágy illata. A szél most is itt jár, emléked keresi, miért járok ködben nélküled, ő azt meg nem értheti.