VISSZAPILLANTÁS (45 éves házassági évfordulóra)

   Kitépném,ha lehetne,

a sok rossz emlék izét,

s csak a szépet őrizném,

mely mint kopott fénykép,

egyre veszti fényét.

Nehéz most évek távlatában,

idézni emlékeket,hol

a szépnek is ideje volt,

reményekkel az élet lángolt,

ahogy vitte az éveket.

Hajad lassan őszbe hajlik,

ráncok barátkoznak veled,

úgy érzed révbe értél,

s mint fáradt vándor útja végén,

felém nyújtód mindkét kezed.

Megfogom s nem engedem el,

álmainkat visszük tovább,

melyeket mi együtt szőttünk

s botladozva végig éltük,

az ifjuságunk csodás korát.

    2o16 márc