túloldal

Ha lenne hátra arc az életben,

meddig kellene menni,

hol lehetne az a határ

hol érdemes lenne megtérni ?

Hátraarc,180 fokos fordulat,

hátulról minden eléd kerül,

homályba süllyedt régi emlékek

az idő mélyéből felmerül.

Az elsietett ifjúkori évek,

mindaz amit benne szeretttél,

mikor napokká folytak az éjek,

mikor még gondtalan nevettél.

Barátokkal töltött vidám esték,

az őszinte emberi kapcsolat,

szükségben a segítő kezek,

mindez már csak emlék maradt.

Utam dűnéit akarat simította,

elegyengette a vágott sebeket,

csendesítette belsőm zajait

s adott nyugodt éveket.

Mind kezdet és vég között élünk,

hátra arc csupán illuzió,

megigért béna fogadalmak

nem lehetnek sors fordító.

Ne fordulj hátra és ne igérj,

tedd,miként hiszed hogy jó,

jellemed ott rejtőzik benned,

akár héjában a dió.

Melbourne,2o25

hozzám tartozol

mint levél a fához

kő a vízhez

tető a házhoz

mint felhőhöz eső

zöld a réthez

virághoz illat

keret a képhez

kávához kut

hajnalhoz reggel

nappalhoz fény

estéhez éjjel

hozzám tartozol és 

rész vagy bennem

te vagy dobbanás

mélyen a szívemben

hozzám tartozol

és én tehozzád

valahol döntöttek

égi csillag jósdák

régóta megírták

kodexek lapjain

s én csak örizlek

számolva napjaim.

Melbourne,2o25 febr.

)feleségem születésnapjára)

Hátán hordoz az út,

mögöttem az évek,

por fedi lábnyomom,

s ködbe fulladt évek,

csak egy tégla lettem,

magányos,porladó,

reménnyel készítve,

falakat alkotó,

de idő bont falakat,

s napnak égő heve,

kemény kötés bomlik

tartás lazul benne,

már sehová nem kell,

építeni sem jó,

málló tégla lettem,

sehová nem való,

hátára vett az út,

éveim bele gyúrva,

por befedi nyomom,

voltam csak egy tégla

Sepsiszentgyörgy,2o23 május.

fordult világ felrugott szabályok

szokott egykoron már nem az

magam apasztom nyelt dühhel

mindent betemet a joghalmaz

"a világ felett örkődik a Rend"

és lépéseink is igazgatják

gondolatok előtt kapuk

mielőtt megszólalni hagyják

mindenhez van jog és 

szabad akarat...lehet dönteni

ki sodrás ellen úszna szembe

gyanús örvény végleg elnyeli

 rend vigyáz a rendre...hallod?

a világ egyazon dalra fakad

szívből énekel vagy hápog

birkát követ a sisere had

beállok vagy egymagam járok

várfalat emelek énem köré

megmaradok ahogyan születtem

keményfejű székely góbé

(idézet Vass Albert:Üzenet haza verséből)

szeretem a hajnalok hűvös pírulását

míg rejtőzik a park fái mögött

a reggelek illó mozdulását

mikor megébredek karjaid között

a redőnyön átbújó csillogást

mely szemedből tükrözödik felém

a hosszú esték meghittségét

ha veled kettesben lehetek én

szeretem veled bámulni

patak vízének lassú folyását

amint köveket simogatva

fodrozza habok vidám játékát

sétáink csendes ballagását

hol elég csupán egy kézfogás

távoli emlékekbe visszatérni

elhagyni messzire minden mást

percek órák hetek jelenét

melyet még veled tölthetek én

míg véges időm végére ér

s találkozunk a lét túlsó peremén

2o2o július