túloldal

Még érezlek...

szívemben parázs lobban,

szemedbe merül pillantásom,

még fogod kezem,

mely egyre gyengül,

mögöttem már 8-as táncol,

hajamat ezüst por fedi,

arcomra idő vés jegyet,

idő,melyben nics leállás,

taszít egyre tovvább,sürget,

kegyetlen e játék mit művel,

álmokat hoz vágyközelbe,

vízen úszó habként bomlik,

dálibábja szín cseppekre,

még érezlek,

szívemben parázs lobban,

karom lassan nyíló ajtó feléd,

szemedbe merül pillantásom,

még mindig benne az égi kék,

csak állj most velem egy múló percre,

ne szálljon el a varázs,

időnk csendjében együtt ver,

két érző szív dobbanás.

Melbourne,2O24 június.

Bukott angyalok ideje járja,

az erkölcs lett kitagadott,

új eszmék forrongó árjában,

tehetetlen árva vagyok.

Érteni szeretnék,agyam csökönyös,

mert nem köröttem fordul a világ,

kereszény hitem tépett gönceit,

durva lábak sárba tiporják.

Mindig a hit tartott utamon,

csendben ellen szólt a sötétnek,

mely itt olálkodik köröttem

takarva alját a mélynek.

Romlás nyújtózik magasra,

új keresztre feszít Messiást,

bukott angyalok vigadozva

latrokkal isznak áldomást.

De lomb korona az élő hit,

mely ősszel veszti leveleit,

nem hal meg tél idején,

mit tavasszal hajtás bizonyít.

Melbourne,2ö24 szept.

Ha lenne hátra arc az életben,

meddig kellene menni,

hol lehetne az a határ

hol érdemes lenne megtérni ?

Hátraarc,180 fokos fordulat,

hátulról minden eléd kerül,

homályba süllyedt régi emlékek

az idő mélyéből felmerül.

Az elsietett ifjúkori évek,

mindaz amit benne szeretttél,

mikor napokká folytak az éjek,

mikor még gondtalan nevettél.

Barátokkal töltött vidám esték,

az őszinte emberi kapcsolat,

szükségben a segítő kezek,

mindez már csak emlék maradt.

Utam dűnéit akarat simította,

elegyengette a vágott sebeket,

csendesítette belsőm zajait

s adott nyugodt éveket.

Mind kezdet és vég között élünk,

hátra arc csupán illuzió,

megigért béna fogadalmak

nem lehetnek sors fordító.

Ne fordulj hátra és ne igérj,

tedd,miként hiszed hogy jó,

jellemed ott rejtőzik benned,

akár héjában a dió.

Melbourne,2o25

hozzám tartozol

mint levél a fához

kő a vízhez

tető a házhoz

mint felhőhöz eső

zöld a réthez

virághoz illat

keret a képhez

kávához kut

hajnalhoz reggel

nappalhoz fény

estéhez éjjel

hozzám tartozol és 

rész vagy bennem

te vagy dobbanás

mélyen a szívemben

hozzám tartozol

és én tehozzád

valahol döntöttek

égi csillag jósdák

régóta megírták

kodexek lapjain

s én csak örizlek

számolva napjaim.

Melbourne,2o25 febr.

)feleségem születésnapjára)

Hátán hordoz az út,

mögöttem az évek,

por fedi lábnyomom,

s ködbe fulladt évek,

csak egy tégla lettem,

magányos,porladó,

reménnyel készítve,

falakat alkotó,

de idő bont falakat,

s napnak égő heve,

kemény kötés bomlik

tartás lazul benne,

már sehová nem kell,

építeni sem jó,

málló tégla lettem,

sehová nem való,

hátára vett az út,

éveim bele gyúrva,

por befedi nyomom,

voltam csak egy tégla

Sepsiszentgyörgy,2o23 május.